Idézetek a vigaszról
Akik bántanak téged, olyanok, mint a csiszolópapír. Okozhatnak fájdalmat, de a végén te szép és csiszolt leszel, ők pedig használhatatlanok.
Nincs seb, mi egyszer Korral be nem forr, Nincs múlhatatlan Baj, veszteség.
Ha túl sok volt a dráma, ember tragédiája, vágjál lyukat a kádba.
Amikor összeomlik egy nagy álom, mindig marad helye egy kicsinek. Személyesnek. Meglehet, hogy éppen az ilyen kis álmok révén lehet valami nagyot alkotni, nem igaz?
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Ha leveleket ír az ember, nem érzi magát magányosnak. Ráadásul még arra is van remény, hogy válasz érkezik.
Amikor valami szörnyűséges dolog történik az emberrel, az emberek hajlamosak azt ismételgetni, hogy minden okkal történik. Mindig is utáltam, amikor ezzel jöttek. Nem azért mondják, hogy megvigasztaljanak. Ostoba, gyáva dolog, mint a sötétben való fütyörészés. A kiszámíthatatlan sorstól való félelem.
Az ember naivitása, hogy újra és újra azt reméli, rossz után csak jó jöhet. Ritkán van így. Már az is öröm, ha a rossz más, enyhébb formában, némiképp változatosabban köszönt a világra.
Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal.
Ha az ember fagylaltozik, nehéz azt hinnie, hogy minden szarrá ment. Hogy oda minden remény.
Az ember néha nem is sejtené, hogy milyen dolgok gyógyítják meg, egy nagy nevetés, egy őszinte szó és egy idegen erős ölelése.
Ne félj, mindenre van megoldás - sokszor egy közös sírás, vagy egy orbitális elementáris röhögés is nagyon felemelő.
Mert voltál: a világ értelme is megváltozott. Üres szavakban te vagy a tartalom. Lényed ereje valóságba emel képzelt örömöket. S a feneketlen égbolton te vagy a biztos pont hová értelmetlen életemet kapcsolom.
Ha nem tudnék olyan közösséget érezni a természet minden jelenségével, meg kellene őrülni a magánytól.
Ha úgy történne valamikor, hogy szétosztod mindenedet, legdrágább ajándékaidból add nekem egy könnyedet.
Szíved fáj, most így jártál, de holnap új nap vár. Elfelejted, és ő is csak egy lesz. Egy a sorból, aki valakit pótol.
Facebook
Pinterest