Idézetek a vigaszról
Ha úgy érzed, hogy valami nem stimmel, mondd el valakinek! Nem vagy egyedül. Nem a te hibád, hogy így érzel. És van segítség!
Okkal történnek a dolgok. A rossz azért, hogy előidézze a jót.
A szerencsétlenség lehetőséget is hozhat magával.
Akitől az élet mindent elvett, azt szokta jóvátételképpen a bölcsesség italával megitatni. - A bölcsesség: az irigység hiánya.
Semmi sem olyan szörnyű, ha mellettünk van egy jó barát.
Nevetek, és a nevetés az, nem pedig a fény, ami elűzi a bennem elhatalmasodó sötétséget, és egyúttal emlékeztet arra, hogy még életben vagyok, még ezen a különös helyen is, ahol szétesni látszik minden, amit valaha is tudtam és ismertem.
Vigasztalódj meg, drága lélek! A felhők mögött mindig ott a fény.
Az élet néha egy kellemes élménnyel egyenlít ki egy rémisztőt.
Nincs emlék e földön, melynek idővel nem vesztenéd el éppen legkeserűbb részét.
Lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, és hogyha szeretném, elszállok innen, ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.
Életemben először érezhettem magam valódi gitárosnak. De nem volt szükségem arra, hogy ezt bárkinek elmondjam, vagy bebizonyítsam. Először is: egyedül voltam. A többiek eltűntek, olyannyira, hogy még a többi fogalma is értelmét vesztette. Csak én voltam, meg a gitár.
Egy csata elvesztésével néha utat találsz a háború megnyeréséhez.
- Nem tudsz leülni, és várni, hogy majd jönnek a jó dolgok, de... azt megteheted, hogy megbocsátasz magadnak, amiért megpróbálsz boldog lenni a rossz napokon is. (...) - Boldog vagyok. Te boldoggá teszel. A legjobb barátnőm elment, anya meghalt, az egész város elpusztult, de mikor veled vagyok, boldog vagyok.
A tapasztalat az, amit akkor szerzel, amikor nem tudod megszerezni, amit akarsz.
Valami okból a haldokló emberek mindig olyan kérdéseket tesznek fel, amikre tudják a választ. Talán azért, hogy úgy haljanak meg, hogy igazuk volt.
Az idő senkinek meg nem áll, és az élet nem utcabál, nem csupa vígság és öröm, nem csupa: "igen", "köszönöm". Minden nap új harcot teremt, nehezen születik a rend, több a gonoszság, mint a jó, de mindig van vigasztaló.
Már a panasz, a panaszkodás is kölcsönözhet némi bájt az életnek, így könnyebben elviselhető: minden panaszban van egy szemernyi bosszú, az ember silány közérzetét, bizonyos körülmények közt akár silányságát mint igazságtalanságot, mint meg nem engedett előjogot szemére vetheti azoknak, akik mások, mint ő.
Facebook
Pinterest