Idézetek a vigaszról
A csoki nem kérdez. A csoki megért.
Le kell menni mélyre, és onnan sokkal nagyobb élmény visszakapaszkodni.
Egyik cigi a másik után, Egyik pohár a másik után, Ó, nem igaz, nem több, mint egy olcsó vigasz.
Nem a győzelmek faragnak férfivá, hanem a kudarcok.
Ki érti meg kínomat, ha nem én? Kire számíthatok, ha nem magamra, a bizonytalan és nyugtalanra, testemre és lelkemre, két szegény szolgámra, aki egyetlen hatalmam, katonaságom, népem, birodalmam?
Van olyan képesség, amely elviselhetővé menti a mocskosat, emberivé az elviselhetetlent, amely egymáshoz vezeti az arra érdemeseket, megértést kínál az együtt töltött időben, védelmet az élet rossz óráiban.
A csibész élet undok dolgaiból ki lehet szakadni egy ihletett órára, olyanra, amely más, mint a többi, olyan, amilyennek minden órát szeretnénk.
Van élet rajtad kívül is annyi minden mutatja van és amíg téged kerestelek mindent egy lapra téve fel magamra találtam íme ez én vagyok s mint talált tárgyat gondosan megtisztogatom magam magamtól hogy egy kíváncsi szív vitrinében ragyogjon s kezdődjék minden elölről.
Akinek ösztöne hajótörött, mit is kezdhetne magával? A lábaival keze fölött Sodródik az árral. Majd én verem a lelket beléd. Magára senki se maradhat. Adom a végtelen erőm felét, Időt a gyógyító szavaknak.
Emlékezz, ha robot görbiti vállad, messze virág lepi a kerti fákat.
A rossz ha rád rohan, legyen emléked: mennyi széppel vár a végtelen élet.
Mindnyájan akik még sírni tudtok mosolyodjatok el a hulló lombok láttán melyeken az idő véres kézjegye vöröslik s kétségeink fényűzését cseréljétek reményre.
Akadnak a vizsgáknál nagyobb dolgok is az életben.
A természetet megtaláljuk és csakis azt találjuk meg a balsors napjaiban.
Francois-René de Chateaubriand
Minden bánat elviselhető, ha bele tudod foglalni egy történetbe.