Idézetek a vigaszról
A szív is, mint az élőfa, idővel minden sebet kiforr.
Néha jól jön az, ha a sors megteszi helyettünk azt, amit mi nem merünk, és tiszta helyzetet teremt.
Mostanában kezdem úgy érezni, mintha túl sok lenne a zaj, tudod? (...) Az összes hang figyelemért küzd - tanárok, szülők, magazinok. Mi megy be, mi megy ki, ki jó fej, ki nem annyira jó fej. És ezek a szarok olyan hangosak lesznek, hogy úgy érzem, nem hallom a saját gondolataimat. Tudod, csak be akarok ülni a kocsimba és vezetni, de aztán meglátlak téged. Meglátlak a folyosón keresztül: behajolsz a szekrényedbe abban a kabátban, amit annyira szeretsz, és ahogy besimítod a hajad a füled mögé, és meglátsz engem, és mosolyogsz. Csak mosolyogsz, és a zajok elcsendesednek, tudod? És az egyetlen dolog, amit hallok, az a hangod, amikor kiejted a nevemet.
A halálon kívül mindent túl lehet élni.
A vigasznyújtás nem ugyanaz, mint a segítségnyújtás.
Néha hagynod kell, hogy gyenge lehess, mégpedig azért, hogy később megerősödhess.
Most inkább örülök annak, hogy ismertelek téged, mintsem búslakodnék azon, hogy elveszítettelek.
Az egyet nem értés olyan, mint a vihar, de vihar után mindig kisüt a nap.
Ami megtörtént, megtörtént, úgysem tehet ellene semmit, az élet pedig így is, úgy is megy tovább.
A legnagyobb bajban is tudsz olyat mondani, amitől az ember felderül.
A legmélyebb sebek is behegednek, és idővel új lehetőségek tűnnek fel a láthatáron.
Élj abban a tudatban, hogy szeretve vagy. Akkor is, ha mások vakok és süketek és érzéketlenek. Én néha olyan helyről kapok szeretetet, ahonnan nem is várom. És nagyon jólesik. Mert őszinte. És erős. Nem hagy elveszni.
Nem vétség gyarlónak lenni, mivel mindenki az. A bűn és a korlátok kimaradhatatlan szálai életünk szőttesének. Mind botladozunk, és az élet szépsége éppen ezekben a botlásokban van - felismerjük, amikor nem túl ügyesen tesszük egyik lábunkat a másik után, és megpróbálunk az évek múlásával egyre hálásabbak is lenni.
Az egyik legfontosabb lecke az életben, hogy megtanuljunk veszíteni, azután talpra állni és továbblépni.
Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. (...) És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni!
Facebook
Pinterest