Vadnai Károly
1832. április 28. — 1902. július 27. író, újságíró és szerkesztő
A szív a legjobb emlékkönyv, megőriz mindent, a mi emlékezetreméltó, s a hasztalan tartalmat nem hordozza szolgailag, mint a papir.
Az ember csak félig él, míg nőtlenül él.
A szív is, mint az élőfa, idővel minden sebet kiforr.
A költőknek nagy hatalmuk van nem csak az emberi szívek, hanem az idő és enyészet fölött is!
A világ (...) többnyire ily igaztalan az élők iránt; de a holtaknak rendesen igazságot szokott szolgáltatni az utókor.
Az életben minden csak álom, a mi szép.
Nem jó mindent tudni, mert az ember hamar megőszül.
Mi az emberek itéletét illeti, (...) ők rendesen azokat szeretik bántani, a kik kitűnnek s náluknál magasabbra nőnek. Ez így van az életben, sőt így van a természetben is. A kis bágyadt hervatag virágot, melyet fű vagy bokor eltakar, senki sem bántja; ellenben abba, a melyik magasra nőtt és kiválik, minden kósza, pletyka szellő belekap s meg akarja fosztani leveleitől. A vihart mindig a magas koronájú tölgyek érzik legjobban.
Mit ér (...) a gondtalan élet, melynek csak gyönyörűségei vannak, de boldogsága nincs?
A szerelem, ez a fényes levegő, ez az alaktalan ábránd, mely mint a paradicsom-madár sohasem lép a földre, hanem mindig a légben röpköd, ég és föld között.
Facebook
Pinterest