Karen Blixen

Ami az ébrenlét világában leginkább megközelíti az álmot, az az éjszaka egy nagyvárosban, ahol senki sem ismer bennünket (...). Mert itt is megvan a végtelen szabadság; itt zajlik minden, sorsok dőlnek el körülötted, tüsténkedés és tevékenykedés vesz körül mindenfelől, és mégsem érint, nincs hozzá semmi közöd.

Nem csak a földjüket vesszük el azoktól, akiktől a szülőföldjüket elvesszük. A múltjukat is, a gyökerüket, identitásukat.

Mindennél jobban szeresd az Úr büszkeségét, és úgy szeresd felebarátod büszkeségét, mint a tenmagadét. Az oroszlánok büszkeségét: ne zárd állatkertbe őket. Kutyáid büszkeségét: ne hagyd, hogy elhízzanak. Szeresd a többi hívek büszkeségét, ne engedj nekik önsajnálatot. Szeresd a leigázott nemzetek büszkeségét, tűrd, hogy tisztelik apjukat és anyjukat.

A könyvek a gyarmaton egész más szerepet játszanak az ember életében, mint Európában: az életnek egy teljes oldalát csak ők kötik le; épp ezért, értékük szerint, sokkal hálásabb nekik az ember, vagy sokkal jobban haragszik rájuk, mint civilizált országokban.

A civilizált emberiség elvesztette a mozdulatlanságra való képességét, leckét kell vennie csendből a vadontól.

Minden bánat elviselhető, ha bele tudod foglalni egy történetbe.

Volt valaha valami közös titkotok? (...) Próbáld ki, legyen egy közös titkotok, csak kettőtöknek! Amit rajtatok kívül senki más nem tud a világon. Akkor érzed majd, hogy ő te vagy, te pedig ő!

Most látta, hogy utolsó, fél év előtti találkozásuk óta a lány hogy megváltozott. Leomló, dús hajával a gyertya lángja előtt olyan volt, mintha arany ködben úszna, sokkal szebb, mint amilyennek valaha is látta, sokkal szebb, mint bármelyik nő, akit valaha is látott; mint bármelyik istennő, vagy egy démon. Hogyan lehetséges, hogy oly régóta ismeri, (...) és mégis, eddig a percig nem tudta, hogy ő a legszebb nő a világon, és egyedül csak ő teheti boldoggá? Ez a lelkiállapot körülbelül egy percig tartott, aztán rádöbbent, hogy mindig is tudta.

Vannak nők, akik minden nőiességüket beleadják egy mosolyba, szemvillanásba, vagy keringőbe, mások a könnyeikbe.

A férfi és a nő két olyan ékszerdoboz, amelyek egymás kulcsát tartalmazzák.