Idézetek a vigaszról
Mikor a legfeketébben terjeszkedik széjjel a sötétség, a fűszálak közül akkor tündökölnek elő a szentjánosbogarak és az ég boltozatán az örök csillagok.
Az elrohant évtizedek ködös messzeségéből gyermekkorom képei bújtak elő, megszépülve az idő árnyékában. Valami visszavágyódást keltettek bennem, pedig félelmetesen hasonlítottak a mához. Jólesett kilépni a háborgó mindennapokból, és visszamenni egy olyan világba, ahol néha megáll az idő, szünetet tart a viszálykodás, a rohanás, és ahol a béke nem ábránd, hanem létező valóság.
A dicséret olyan, mint a cukor: segít lenyelni a keserű pirulákat.
Ha a ma lesz a holnap tegnapja, Tedd a bús emléket az ablakba! Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra, Tölts még egy kortyot a poharadba!
Immi hívott az éjszaka (...), és ez nekem olyan volt, mint egy pohár víz a hervadó virágnak. Amíg van ilyen, amíg néha kinyúl felém egy kéz, addig van remény.
Az új emlékek olyanok, amikre vágynak az emberek, vagy amiket fel szeretnének eleveníteni - bár ezek soha nem lesznek eredetiek, bármennyire próbálkoznak az újrateremtésükkel. Az elme mindent újra megteremt saját magától. Azért, hogy túlélje.
Néha szét kell hulljon valami, hogy teret adjon valami jobbnak.
Mikor megbetegedtem, egy ismeretlen orgonát küldött nekem. Orgonát és rózsát. Estefelé hozták a virágokat, névjegy és címzés nélkül. Ma sem tudom, ki küldte. Csodálatos orgonák voltak ezek. (...) S mintha mondtak volna valamit, nem sokat, csak egy szót.
Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna.
Ha megkérdeznek: "Hogy van?" - nem felelhetem: "Szomorú vagyok". Ez nem válasz. De ez az igazság. (...) Ha Timárra gondolok, ez a szomorúság enyhül. Mintha ez a rettenetes üresség, ami bennem és az életemben van, megtelne valamivel. Nem sok, amivel megtelik: egy ember emléke. Soha nem tudtam, hogy ez milyen nagy dolog.
Arra kell gondolnom, hogy... a legnagyobb, a legritkább dolog, ami egy emberrel történhet: hogy így, minden ok nélkül, bizalmat érez valaki iránt. Az ember él, egyik ember a másik mellett. Mint a vakok. Egy napon, egy vékonyka résen látni kezdek. Nem sok, amit látok, és mégis óriási a hatása. Ez az üresség, ami bennem van, mintha elmúlna.
Jézus azokon segít, akik nem tudnak magukon segíteni, és senki másnál nem találnak segítséget. Minél többet teszünk valakiért, annál jobban szeretjük az illetőt.
Az élet a kellemetlen meglepetései mellé mindig csomagol némi elégtételt.
Soha ne sírj, ha véget ér egy álom! Soha ne sírj, az élet megy tovább. Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom, A jó barát a bajban is barát. Soha ne sírj, ha táncoltat az élet, Vihar után még zöldebbek a fák. Soha ne sírj, ha fordulnak a fények, Én itt leszek és vigyázok majd rád.
Még mindig jobb, ha párja van az embernek, mintha lakása van... ha már nem lehet mind a kettő.
Facebook
Pinterest