Idézetek a sorsról
Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk.
A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
Két kézzel temetem be a múltam. Csak elő ne másszon. Nyugtatom magam, hogy minden úgy jó, ahogyan történik. Nem vehetek el nagyobb szeletet a világból, mint amekkorát kegyesen elém tár.
Jót akartál, és bajt hoztál fejedre. Sok ember jár így, de nem mindegyik keresi a hibát önmagában. Magunkat kell előbb megjavítanunk, aztán megjavul körülöttünk a világ is. A sors a mi kezünkben van. A legnagyobb győző az, aki önmagát legyőzi.
Hiszek a sorsban, az előre leírt sakklépésekben. Hiszek abban, hogy Isten mindent lát, és tud, és hogy én, a kis porszem, nem igazán választhatok. Amit teszek, ösztönösen teszem. Akit keresek, azt a vérem kutatja. A hangokat miatta hallom. Egy terv részei vagyunk, és a tervet véghez kell vinni.
Nekünk a sors azért engedte meg, hogy újra találkozhassunk, hogy rettentő erősen fogjuk egymás kezét, úgy menjünk az úton, ami még hátra van, s a két szemed világítson előre nekem, hogy én még egyszer el ne tévedhessek.
Egy váratlan, igazságtalan sorscsapás a büntetésnél is rémisztőbb, akármilyen szigorú. A félelem, hogy bármi megtörténhet ok nélkül.
Mindnyájan ragaszkodunk képekhez és képzetekhez, látható és kézzelfogható dolgokhoz, bár tudjuk, hogy nincs belőle semmi hasznunk. Én például a jószerencsében bízom (...), mintha nem tudnám már nagyon régóta, hogy egészen másfajta istenek gyakorolják a hatalmat: a véletlen és a szükségszerűség, e kérlelhetetlen erők.
Ebben a pillanatban idősebbnek és érettebbnek éreztem magamat a koromnál. A sors bekopogtatott hozzám, én pedig elég erősnek bizonyultam, hogy kinyissam az ajtót. Ezt jelenti felnőttnek lenni, nemde?
Cindy állandóan arra figyelmeztet, hogy ne hívjam ki magam ellen a sorsot. Azt szoktam neki válaszolni, nekem nem kell magam ellen kihívni. Létezik olyan is, hogy valakit a sors szemel ki magának.
Minden ember önmagát meghatározó, önmagát kialakító lény, aki saját karakterét, szellemi arculatát, egyszóval sorsát maga teremti meg.
A temető minden kövére az ember kudarca s a sorsnak győzelme van írva!
Mindenki saját történettel születik, amit meg kell járnia, és az álmait meg kell valósítania. Ezért van a lét. Aki menekül ettől, attól elvétetik a lehetőség. Aki küzd ezért, az mindent megtalál.
Szenvedéseimnek bár vége-hossza nincs, s te pompában ragyogsz, mint gőgös drága kincs, egyik sem állandó, nagy játékos a Sors, kedvére ad, cserél és visszavesz megint.
Az emberek boldogtalansága gyakran fakad a kétségbeesett próbálkozásból, hogy olyasmit befolyásoljanak, ami nem tőlük függ.
Facebook
Pinterest