Idézetek a sorsról
Mindannyian okkal vagyunk ott, ahol vagyunk, csak el kell fogadnunk azt is, hogy mi lehet az oka.
Tru Calling - Az őrangyal c. film
A sors mindig megtanítja az embernek azt, amit tudnia kell, még ha addig nincs is tudatában annak, hogy szüksége volt a leckére, amíg az orra alá nem dugják.
A legjobb dolgok boldogtalan vagy kilátástalan időszakban születnek.
Menedék számtalan van, menekvés csak egy; esély a menekvésre viszont ismét csak annyi van, ahány menedék.
Az egyik ember cselekedete megváltoztathatja a másik sorsát. A hirtelen hozott döntések többet nyomnak a latban, mint az átgondolt cselekedetek. És csak akkor értjük meg tetteink valódi súlyát, amikor már késő.
A sors úgy rángatja az embereket, mintha marionettbábuk volnának. Ha úgy tartja kedve, külön utakra küldi az egymást keresőket. De talán azért, mert fontosabb feladat vár rájuk, mint hogy egymást megtalálják.
A sors... éppen akkor, amikor túlságosan sokat emlegetik, nem mutat semmi hajlandóságot arra, hogy közbelépjen.
A vele töltött hetek megértették velem, nem számít, hogy a sors milyen helyzetbe kényszerített minket, hogy jó vagy rossz szerencse kísér-e bennünket, mert egy egyszerű gondolattal vagy a szeretet legapróbb megnyilvánulásával képesek vagyunk megváltoztatni nemcsak a magunk, de mások életét is.
A szegény kutyának nincs télen menedéke: jégben, ólmos esőben kint kell lennie az udvarban, s bár az éjjel kétszer oly hosszú, mint nyáron, az eb nem hajthatja pihenőre a fejét s jóllehet a csontja kőként dermedt s a szemét a hó szilajon csapdossa, teljesítenie kell kötelességét és vigyáznia kell az élete árán is a házra, a bent lakó emberekre. Szegény és szomorú a magyar ember, szegény és szomorú a kutyája is.
Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb!
A sorsnak gyakran pofátlanul szar a humora.
Egyetlen dologra nem vagy képes: mások helyett élni és teremteni, hiszen nem gondolkozhatsz az ő fejükkel. Ha megpróbálod rájuk erőltetni a saját véleményedet, hasonló helyzetet szabadítasz magadra. Hagyd, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa legyen.
A rossz dolgok mindig ott leselkedtek a közelben, készen arra, hogy elsöpörjenek az útból minden mást.
A végzet ott körözött körülöttünk. Éreznem kellett volna, s akkor talán minden másként alakul.
Gyakran eltűnődöm, vajon mi motiválja az embereket. Hogy vajon már a születésünkkor belénk rögződik minden, vagy felnövés közben tanulunk el dolgokat. Talán olyan körülmények kényszerítenek minket, amikre nincs semmi ráhatásunk. Vajon akad ember, aki maga irányítja az életét, vagy mind tehetetlenek vagyunk?
Facebook
Pinterest