Idézetek a sorsról
A sors néha olyan útra lök, amelyre magunktól nem lépnénk.
Azt mondják, hogy a vér nem válik vízzé. A vérünk meghatároz, megköt, megátkoz. Némelyeket a vérük előkelőkké, gazdaggá tesz, másokat szolgaságra ítél.
Ki tudhatja, mit hoz a jövő, s hogy amit hoz, abban mennyi a saját akaratunk.
A sors tényleg egy olyan felhő, amelynek árnyéka örökké rád borul, bárhová is mész? Vagy inkább olyan, mint a szél, amelyik arra jár,amerre éppen neki tetszik? Egyelőre még nem tudom.
Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod.
Helyettesíthetetlenségünk végső forrását a legkevésbé sem azokban az újra meg újra elmondott történetekben kell keresnünk, amelyeknek magunk vagyunk a hősei, hanem azokban az egyszeri és megismételhetetlen sorseseményekben, amelyek önmagunkból való kilépés igényét a megszüntethetetlen másság és idegenség erejével szegezik nekünk.
A jövőt eltervezheti az ember, előreláthatja, megelőlegezheti, de amikor elérkezik, mindig felkészületlenül találja őt. Ezért aggódik miatta.
Amikor valami elkezdődik, nem láthatod előre, mi lesz belőle. Készülsz az anyagból, mégsem feleltetnek. Miután átgondoltad, melyik úton a legkisebb a valószínűsége egy-egy dugónak, egy mozdulatlan autósor közepén találod magad. Egy emberben semmi nincs, ami kiegészítene téged, és beleszeretsz.
Arra gondolok, milyen furcsa, ahogy az életünk alakul. A véletlenszerű pillanatok, ha tudatos döntésekkel kapcsoljuk össze őket, no meg egy nagy adag reménnyel, olyan jövőt alkothatnak, amely előre elrendeltnek tűnhet.
Úgy gondolom, létezik valaki, aki irányítja a sorsunkat, de nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is az. Hiszek a sorsban, szerintem semmi nem történik véletlenül.
Megtettük, mert megtehettük, és ha így történt, akkor így is kellett történnie, ha pedig így kellett történnie, akkor egyikünk sem tehet arról, hogy megtettük.
Isten dramaturgiája kifürkészhetetlen.
A sorsnak nem feltétlenül kell mindig rímelnie az életre. Vajon nem pusztán bizonyos körülmények véletlen egybeesését nevezik sorsnak? Mint amikor a fogaskerekek érintkeznek.
A véletlen az élet mutatóujja, és mindig rámutat néhány lehetőségre, amelyek akkor nyernek értelmet, amikor szinkronba kerülnek egymással.
A világon egy rakás olyan dolog van, aminek nincsen semmi különösebb oka, nincsen semmi miért, ami történik, az megtörténik magától, aminek pedig véget kell érnie, az biztosan véget is ér, nincs ennél természetesebb.
Facebook
Pinterest