Idézetek a sorsról
Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor minden megtörténhetett volna, amikor minden egészen másként is történhetett volna.
Aki a sorsa útján jár, gyakran törvényszegő. Olyasmit tesz, amit sem apja, sem anyja, sem a társadalom nem helyesel. Ami miatt "nem nézi jó szemmel" a világ. Mégis megteszi, mert arra vezet az útja. Ilyenkor minden nevelésünktől kapott morális szabály érvénytelenné válik.
A sors számtalanszor állított választás elé: kövessem a szívemet, vagy hagyjam magam mögött, és áldozzam fel a szenvedélyt egy olyan életért, amiről azt hittem, hogy rendeltetett nekem. Minden döntésem csak közelebb vitt, és elszakított az általam ismert világtól.
Az emberek nem azért találnak egymásra, mert ez épp így alakult, hanem mert egymásra vannak hangolva. Mint ahogy van konszonánsz és disszonánsz - amikor két hang vagy szépen hangzik együtt, vagy sehogy sem illenek össze. És ezzel nincs mit tenni. Nevezhetjük mondjuk sorsnak.
Néha mindegy, hogy mélység vagy magasság, jó vagy rossz - minden egy tapasztalás. És vannak lelkek, akiknek bizonyos tapasztalásokon végig kell menniük.
Ha biztos a kezünk, és kristálygömbbe meredünk is, nem tudjuk úgy uralni a világot, ahogy szeretnénk.
Vannak (...) olyan események, melyek első ránézésre ijesztőnek, félelmetesnek és kegyetlennek tűnnek, utóbb mégis kiderül róluk, elkerülhetetlenek voltak - általuk került az életünk arra a vágányra, mely új állomásokat, új embereket és új történeteket hoz elénk.
Szegénységre jutsz, sose bánkódj, ne légy gőgös, ha meggazdagszol. A sors ereje messze elhat, öröm s bánat egymást követi.
Ismersz olyanokat, akik meg tudják jósolni, mikor változik meg az életük? Én nem tartozom közéjük. A változás a semmiből bekövetkezik és jól gyomorszájon vág.
A sorsszerűséget csak utólag lehet belemagyarázni a történtekbe. Aki éppen súlyos helyzetbe kerül, a legkevésbé sem legyint, hogy ó, ez a sorsom.
Boldogságra vágynak a balgák, s balsorsot készít minden tettük.
Szerte a világon emberek milliói küzdenek azért, hogy életüket örökre megváltoztassák, könnyebbé tegyék; eközben azonban nekik is fájdalommal kell tudomásul venniük, hogy a megoldásokat nem a körülmények diktálják. A sorsunk bennünk van.
A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.
Akit ma szeretsz, ki tudja, hol lesz holnap?
Mindenki így beszél: ó, orvost, ügyvédet faragok a gyerekemből, aki gazdaggá tesz majd minket. De ez csak hiúság, semmi több. Az ember kis csónakja nyugat felé indul el, és az illető gratulál magának: - Milyen remek navigátor vagyok! - Azután a szél keletre fújja.
Facebook
Pinterest