Idézetek a sorsról
A magafajta embereknek a szerelem csak golyó az agyba.
Ostoba dolog sorsodat másokéhoz fűzni.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
- Ha az ember bűnös volta eleve elrendeltetett (...), akkor bármit teszünk is: jobb nem is lenni! - Jobb nem is lenni (...). Az ember: maga a bűn, és ez a bűn megválthatatlan.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
"Reggel új életet kezdek." A sors szereti aláaknázni ezt a négy szót.
Olyan világban, amit a véletlen, vagy a megfejthetetlen balsors irányít, nem lehet jó közérzettel élni. Teljesen mindegy, hogy "hívő" vagy "ateista", ha valaki azt tapasztalja, hogy Isten irracionálisan cselekszik, éppolyan nyugtalanító, mintha ugyanezt az öntudatlan anyag, vagy a "természet" műveli vele.
A sors az arcvonásokban van megírva, a homlokon, szemekben, a szemek körül és a száj vonalában.
Ha az életünk már előre meg van írva, akkor egy nagyon bátor emberre lenne szükség, hogy átírja a forgatókönyvet.
Soha nem bocsátkoztam önsajnáló sirámokba, nem panaszkodtam Istennek azért a sok nyomorúságért, aminek kitett minket. Az ember csak elvégzi a nyavalyás munkáját, és hagyja, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy történniük kell. Ezt mindig észben kell tartani.
Néha a spontán, váratlan dolgok jelentik a legnagyobb ajándékot, amit az élettől kaphatunk.
Ha pedig szerencsétlenség ért bennünket, amelyen többé nem változtathatunk, még gondolnunk sem szabad rá, hogy másképp is történhetett volna; még kevésbé arra, hogy miképp háríthattuk volna el, mert ez elviselhetetlenné tenné a fájdalmat, magunk kínzójává válnánk.
Tudom, hogy áldozat nélkül sosincs siker, és lassan kezdek hálás lenni a sorsnak a mélységekért, mert ha nem élek át annyi mindent - ma nem az lennék, aki vagyok.
Keveset ér az ember, aki soha nem esett kétségbe. Csak az tudja méltányolni a sikeres élet örömét, aki megtapasztalta ezt a nyomasztó érzést. Csak aki a saját bőrén érezte a csapásokat, amelyekkel sújt minket a sors, hogy próbára tegyen mennyire álljuk az ütéseket, csak az mondhatja teljes bizonyossággal: "Erős vagyok. Meg tudom csinálni."
Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van!
A sors elintézi, hogyan tegyen bennünket a gonosz bűnsegédjévé.
Nem irányíthatod (...) az életedet, nem jobban, mint a tenger árapályát. Ha csapkodsz, hadonászol, zsörtölődsz és morogsz, ha küzdesz az elkerülhetetlennel szemben, megfulladsz. Ha viszont hagyod magad sodródni az árral, újjászülethetsz.