Idézetek a sorsról
Semmi sem marad következmények nélkül. Aki rabszolgaként él le egy fél életet, az nem is jut el a másik feléig.
A sors az, amit utólag pillantunk meg, nem az, amit előre tudunk.
A fáról egy levél leszállt, S szól: "Már rég szándékomban állt." Nyugati szél kerekedett, S szólt a levél: "Irány kelet." Keletről nagyobb szél támadt: "Bölcsen váltottam pályámat." Ugyanúgy fújtak a szelek. S ő szólt: "Döntöttem: lebegek." Végül pedig elállt a szél; "Most leesem" - így a levél. "Maradj az első gondolatnál?" - Ez lenne hát a nagy tanulság? Nem. Ám akárhogy intézed, Tudd meg: úgysincs benne részed.
Csodásan érleli ki sorsunkat az idő, s nem jó s nem okosság annak kéznyujtásait elodázni s elutasítani.
A sors (...) egy kerék, melynek egyetlen célja, hogy forogjon, s mindig visszatérjen oda, ahonnan indult.
Ha két ember összetartozik, a sors összehozza őket.
Az élet néha váratlan fordulatot tesz.
Az a sok csoda, amit ajándékul adott az élet, mind megmutatta, hogy volt miért, és van miért. Van miért élni, küzdeni, szenvedni és kitartani, mert mindennek oka van, és később összeáll majd a nagy egész, amit ma még nem láthatunk. Nem véletlenül születtünk a világra, feladatunk van, utunk, amit be kell járni, és észrevenni a szépségeket, bármily kacskaringós is legyen az út. Mert nincs tudatosulás fájdalom nélkül.
Hiszek a végzetben, hogy minden találkozásnak és történésnek célja van az életben, de hiszek abban is, hogy rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e az utunk során felkínálkozó lehetőségeket, ezáltal tehát mi is alakíthatjuk az életünket.
Az embereknek missziójuk van. Vannak emberek, akiknek a sors azt parancsolja, hogy éljenek. Ki tudja, mire tartogatja őket?
A sors (...) kegyetlen, a legcsekélyebb bosszúvágyat is sokszorosan megtorolja azon, akiben keletkezett.
Az ember nem tudja a sorsát kikerülni.
A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.
Ó! édes a viszontagság gyümölcse, Mely, mint az ocsmány és mérges varangy, Fejében drága gyöngyszemet visel; Ez élet itt piaczi zajtól menten, A fában nyelvet, könyvet a patakban, A kőben szót s mindenben jót talál.
Hiszek a sorsszerűségben és abban, hogy semmi sincs véletlenül. Mindennek oka van. Nem véletlenül találnak meg azok a munkák, amik, és azok az emberek, akik, és az sem feltétlenül baj, ha mindennek az okát én nem tudom.
Facebook
Pinterest