Idézetek a sorsról
A legtöbb ember úgy szenved, hogy nem tanul belőle semmit. Nem találja meg az értelmét. Nem éli át, hogy a sorsa nevelni, tanítani akarja. Azt hiszi, a baj minden ok nélkül szakadt rá, s ezért ki van téve annak a veszélynek, hogy - bár az idő meggyógyítja - a baj újra megismétlődik vele.
A sors egy szemvillanás alatt kibillentheti a mérleg nyelvét. Hiába tölt el minket mérhetetlen boldogság az egyik pillanatban, attól még a következő tele lehet keserűséggel.
Egyetlen útja van a lélek derűs békéjének - ezt tartsd észben virradatkor, napközben és éjjel: ha lemondasz a választásod hatáskörén kívül eső dolgokról, ha semmit nem tartasz sajátodnak, ha mindent átengedsz az istenségnek, a sorsnak.
Valahányszor kárhoztatod a gondviselést, szállj magadba, és akkor rá fogsz jönni, hogy észszerűen történt, ami történt.
Nem szabad elfelejtened, hogy valahol mindent az észszerűség irányít, az pedig sokszor túl hatalmas és univerzális ahhoz, hogy tisztán átláthasd. Ahogy egy pillangó szárnycsapása hurrikánt kavarhat a világ túloldalán, a szerencsétlenség, amit átéltél, könnyen lehet egy szép és irigylésre méltó jövő előszele.
A jövő alakítható, de nem látjuk előre.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Semmi nem történik az életünkben véletlenül, így felesleges lenne bármit is megbánnom.
A rosszat is meg lehet szokni, ha az ember az egész életében azt kapja.
Megtanultam: soká bír fennmaradni A hajótörött is egy deszkaszálon.
Gondolod, hogy az isteneknek annyi idejük van, hogy mindnyájunkra nap mint nap kiosszák jó és rossz sorsunkat?
Mindenki önmagának balsorsa s öröme.
Az ember teszi, amit kell, aztán történnek dolgok. Jó dolgok és rossz dolgok egyaránt. Így megy ez. Talán megszenvedjük, de okkal, jó okkal, és aki panaszkodik miatta, annak fogalma sincs, mit jelent élni.
Bölcsőtől a sírig hétköznapi tragédiák szegélyezik utunkat, a természetfeletti pedig megmarad a mesékben és a versekben.
Mi határozza meg a leginkább, mivé válunk, és mire jutunk az életben? A döntéseink. Ezek a pillanatok formálják a sorsunkat. Mindenekfelett hiszem, hogy a sorsunkat nem az életkörülményeink, hanem a döntéseink határozzák meg.
Milyen jó is lenne, ha a sorsunk olyan egyenes volna, akár egy bambuszbot... láthatnánk, kinek a kezében van a másik vége. De a sors olyan, akár egy piros fonal. (...) Néha képes összegubancolódni, ezért nem tudjuk úgy szőni sorsunkat, ahogyan azt szeretnénk. Néha pedig el is tud szakadni.
Csak annyira felelünk az életünk alakulásáért, mint a lejtőn guruló kő a mozgásáért.
Facebook
Pinterest