Idézetek a sorsról
A végzet fontos, de az emberek tévednek, amikor azt hiszik, hogy az irányítja az életük. Épp fordítva.
Ha az ember az élettel ül le kártyázni, annak a paklijával kénytelen játszani, nem a sajátjával.
Az embert mindig utoléri a sorsa. A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább előbb, mint később.
Az ember tesz néhány kitérőt, de aztán sokszor visszatér oda, ami tizenévesen érdekelte.
A dolgokat nem irányítja senki. Emberek, események egyszerűen összeütköznek, véletlenül, a történelem pedig rohan tovább, és hagyja, hogy mi, akik hátramaradtunk, kikecmeregjünk a romok alól.
A sors olykor kegyetlen, egy pillanat, aztán vége, odalesz egy élet. De a sors olykor kegyes pillanatokat is ad nekünk, hihetetlen, mély pillanatokat, amiket közösen tölthetünk. Olyan véletleneket, amitől az ember már hinni kezd.
Nem lehet tervezni szerelmet vagy halált, vagy harcot, sem semmi mást. Az egyenlet így szól: Ember plusz Szándék egyenlő Véletlen. Ezt viszont nem lehet elhinni. Tervnek igenis kell lennie valahol, csak bölcsen álcázva, ahogy a jó drámaíró álcázza a cselekményt. A halál pillanatában az ember talán már átlát mindent, s azt mondja akkor: ó, most már értem, miért lépett be az a figura annak idején az első felvonásban.
Mi tett engem érdemessé egy olyan életre, amely túlmutat azon, amelyet a sors tartogatott számomra?
Ne más hibáiból ítéld meg a saját jövődet!
Elfogadom a jót és a rosszat is, mert a sors megtanított arra, hogy minden okkal történik, minden értünk van, és minden élethelyzet, adott probléma a lelki fejlődésünket szolgálja.
Sose szeresd annyira, s úgy önmagadat, mint amennyire téged mások utálnak Légy kíméletes magaddal, ha mindenki bánt Szenvedj, ha mindenki dicsér Ne szaladj az után, amit lehetetlen kikerülni Körülötted minden lényegesebbnek más és más a keresztneve, de egyetlen családneve van: "Jön ő magától".
Mindenkinek megvan a maga kijelölt útja, ez azonban nem lehet egyedüli meghatározója a sorsunknak. Bizonyos dolgokban magunknak kell dönteni, választani a különféle lehetőségek közül.
A jövő szüntelen mozgásban van, nem egy lehetséges jövő van, hanem sok.
A mi úgynevezett sorsunkat nem a csillagok, hanem főképpen őseink határozzák meg.
A visszatérés sohasem lehet véletlen. Azért térünk vissza valahova, hogy megváltoztassunk vagy jóvátegyünk valamit. Néha maga az Úr ragad galléron bennünket és térít vissza oda, ahol kisiklottunk a markából - vagy azért, hogy beteljesítse ítéletét, vagy azért, hogy adjon nekünk egy második esélyt.
Facebook
Pinterest