Idézetek a sorsról
Az ember szomorú kiváltsága, hogy nem képes megszabni életének útját. Annyit tehet, hogy megáll, amikor a végzet szólítja, remélve, hogy lesz elég bátorsága válaszolni.
Eljön, aminek jönnie kell. Azt hinni, hogy megállíthatod, hiúság.
Nem a személyek keresik meg a hozzájuk való történeteket, hanem mindig is a történetek választják ki a nekik megfelelő hősöket.
Az ember vak sors játékszere, véletlen esélyek sodorják jobbra-balra, de a legmakacsabb balvégzet sem akadályozhatja meg abban, hogy ne iparkodjék a szerelemre, a boldogságra. Eléri-e? Nem éri el? Tulajdonképpen mindegy is.
Aki földiekbe veti horgonyát, szelek játéka lesz...
Minden új út egy új élet.
A véletlen nem irányítója, csak útjelzője a sorsnak.
Sosem tudjuk, hogy mit tartogat számunkra a sors, s mely pillanatban lép életünkbe a vakszerencse oly módon, hogy azt később saját szándékaink és terveink részeként állítjuk be.
Különös, hogy amikor úgy érzed, pontosan tudod, hogy merre tartasz, és azt is tudod, hogy ki vagy és mit szeretnél elérni, akkor az életed hirtelen egészen más irányt vesz.
Lehet, hogy nem fogadjuk örömmel a kihívásokat, nem örülünk a váratlan változásoknak és a csalódásoknak, de idővel, visszatekintve felismerjük majd látszólagos balsorsunk ajándékait.
A sors is egyfajta kapcsolat: az isteni kegyelem és a szándékos erőkifejtés közös játéka. Az egyik felébe nincs beleszólásod, a másik fele azonban egyértelműen a te kezedben van, és tetteid mérhető következményekkel járnak. Az ember nem teljesen az istenek bábja, de nem is rendelkezik kizárólagosan a saját sorsa felett: e két dolog ötvözete határozza meg sorsát.
Talán a legszebb élmény, amelyben bárki részesülhet, a tudat, hogy ura a sorsának és a jövőjének.
Nem árt néha, ha a sors beleszól a dolgokba.
Nincs az az erős szél, amely új irányba fordíthatná a hajót.
Ha nem tudjuk, merre visz az élet, eltévedni sem tudunk.
Kell egy kis lökést adni azoknak a folyamatoknak, amelyeket az idő enélkül is beteljesít.
Facebook
Pinterest