Idézetek a sorsról
Semmilyen áldozat nem hiábavaló, vállalnia kell őket, végig kell járnia az útját, és be kell teljesítenie azt, amiért erre a világra jött.
Maga az ember sokszor nem is sejti, mi történik vele, vagy teljesen hamisan láthatja azt, ami történik, miközben az eseményeket a saját világfelfogása szerint próbálja rendezni. De a sorsnak saját logikája van.
Ha már eléggé messze jutottál az életutadon, az életed annyira szüzsévé változik, hogy különös, a csupasz racionalizmus vagy a te minden-véletlen teóriád felől nézve megmagyarázhatatlan dolgok fognak történni veled. De nagyon is jól beleillenek a szüzsé logikájába, amellyé az életed változott.
Az élet egy üres doboz, és egészében véve nincs benne értelem, és nincs sors, azaz egy olyan meghatározott, nyilvánvaló sors, miszerint megszületsz, és máris mindent tudsz: az én sorsom az, hogy űrhajós legyek, vagy mondjuk balerina, vagy meghalok kis koromban.
Nincs semmiféle sors. Csak véletlen események vannak, amelyek megtörténnek velünk, mi pedig csak később fejtjük meg az értelmüket.
Ismered a tejbe esett béka tanmeséjét? Két béka beleesett egy-egy tejjel teli köcsögbe. Az egyikük, a racionálisan gondolkodó, idejében felmérte, hogy az ellenállás értelmetlen, és hogy a sorsát nem kerülheti el. És amúgy is van túlvilág, így hát felesleges erőlködni, és hiábavaló áltatnia magát dőre reményekkel. Kinyújtotta hát a lábait, és lesüllyedt a köcsög fenekére. A másik viszont alighanem buta volt, vagy ateista. És nyomban kapálózni kezdett. Gondolhatnánk, minek rángatózik, ha egyszer minden eleve elrendeltetett? De csak kapálózott, kapálózott tovább. Amíg csak a tejet vajjá nem köpülte. És kimászott. Adózzunk hát a társa emlékének, aki idő előtt meghalt a filozófia és a racionális gondolkodás fejlődésének nevében.
Álarcos jó lovag, a Balsors, jött a csendben s megmártotta sötét dárdáját vén szivemben. Vén szivem vére rőt sugárban felszökött s mint pára szállt el a napos mező fölött. Sikoltottam, s homály borult szememre nyomban, és meghalt vén szivem borzongó fájdalomban.
Minden életesemény, ami tudatlanságból megesett velem, szükségszerű volt. Nem bánok semmit sem, mindenre szükségem volt. Mindegyik vitt valamilyen irányba.
Nem tudjuk, hogy életünk tervét már jóval a születésünk előtt elkészítettük. Éppúgy nem tudunk róla, ahogy testünk sejtjei sem tudnak a beláthatatlan múltból hozott emlékek genetikus kódjeleiről, amelyek működtetik. Meditálj ezen, mert biztos másképp gondolod.
Néha nincsenek okok. Néha a dolgok megtörténnek, és semmit sem tehetünk, hogy értelmet találjunk bennük.
Nem hiszem, hogy ki lehet játszani a sorsunkat, nem számít, milyen messze vagy milyen gyorsan futunk.
Ahogy egy magban ott rejlik a leendő fa jellege, törzse, lombja, minden levele s talán életének története, úgy jelenik meg az emberi szellemben földi születése előtt, "magszerűen", csíra állapotban (néha még képszerűen) is eljövendő életsorsa. Idő kell hozzá, míg kibomlik. Sok "Ezt már láttam" élménynek ez a titka.
Nem vagyok egy olyan pozitív gondolkodó, aki mániákusan hisz abban, hogy ha szépekre gondolunk, akkor az élet is az lesz. Szerintem belefér az is, hogy nem. Hogy rosszul sülnek el dolgok, és jön a légüres tér. Addig, amíg nincs ilyen baj, addig miért ne foglalkozhatnék például azzal, hogy ne is legyen?
Ahogyan a szél, csak szállok én is rég. Nekem az a cél, mit át kell élnem még.
Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam, néha fenn, néha lenn. Visz a szél, de belefér, és nekem ez így jól van.
Facebook
Pinterest