Idézetek a sorsról
Vannak, akiknek egyszerűen a túlélést ajándékozza a sors.
Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors.
Van az a pillanat, amikor az ember rádöbben, hogy bármennyire alaposan tervezett, bármennyire körültekintően szervezett, akkor is a káosz uralja őt.
Honnan tudjuk, ahogy itt ülünk és szürcsölgetjük a kávét, vagy levegőt veszünk, vagy átmegyünk az úton, hogy nem egy eseménysor kezdődik, ami valahogy a halálunkhoz vezet, negyven év múlva, tíz év múlva, holnap?
Ha ütni akar az élet, úgyis üt.
Az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja.
Az embernek azon az úton kell elindulnia, amelyre a szükség kényszeríti.
A mecsetben mondott ima nem más, csak szándéknyilatkozat, amit jóhiszeműen, mindenki előtt teszünk, olyan, mint a csónak, amit az ember a parton előkészít a vízre bocsátásra. Igazán csak akkor válik el, hogy mit ér, mikor elkap az első vihar a nyílt vízen. Akkor kit érdekel már, hogy jól nézett-e ki a csónak a parton?
A legtöbb dolog, ami az életben történik velünk, attól függ, ami idefent zajlik (...). Idefent, a fejünkben. Az elmének hatalmas ereje van! Nem is képzeli, mekkora hatással vannak a gondolatok a valóságra.
Mi döntjük el, öntudatlanul sodródunk, vagy tudatos alkotóként veszünk részt az életünkben. Mi döntjük el, mi kerül ki a kezünk alól, hozzáteszünk-e a világhoz, vagy csak elvenni akarunk belőle.
A létezés Bermuda-háromszöge egyszerre mítosz és valóság. Egy dolog azonban biztos: ha az ember belekerül az örvénybe, többé már soha nem járja az eredetileg neki szánt utat.
Az élet néha más utakra visz bennünket, az ember észre sem veszi, hogy kereszteződéshez ér, a sors nagy GPS-e nem az előírt útvonalat követi, azt pedig egyetlen jelzőtábla sem mutatja előre, hogy innen már nem tudunk visszafordulni.
A sors az egyik kezével elvesz, aztán a másikkal meg ad valamit. Ha az ember jó és megérdemli, mindenképpen így van.
Gyakran töprengek rajta, hogyha újra kellene kezdenem, ugyanúgy cselekednék-e, ugyanúgy reménykednék-e, ugyanúgy igyekeznék-e megjobbítani a világot. Azt hiszem, igen. Mindannyiunknak megvan a magunk sorsa, a magunk szerepe, amit be kell töltenünk, és majd a történelem fogja megítélni, sikerült-e valami értékeset alkotnunk.
Ki tudja, mit hoz a holnap, vagy a holnapután. Jobb, ha az ember mindenre felkészül.
Facebook
Pinterest