Idézetek a sorsról
Nincsen olyan nyomorúság, amibe belé ne törődnék az ember, ha lassankint, fokozatosan jut bele.
A sors azoknak a bástyája, akik nem mernek gondoskodni magukról.
Az emberek a sorstól boldogságot, sikert, gazdagságot követelnek; pedig a leggazdagabb ember nem az, aki a legtöbbet kapott, hanem aki a legbőkezűbben osztogatta saját magát embertársainak.
Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy. Magad írtad, és most is írod és játszod, szüntelenül.
Mint a véletlenek egymásba ékelődő sorozata mutatja, a véletlen irányítja minden élőlény pusztulását vagy életben maradását. Mindig a véletlennel szemben kell helyünket megállnunk. Az is előfordulhat, hogy nem tudjuk leküzdeni, szerencsésen a magunk javára fordítani.
Senki sem tudja, hogy a következő pillanat mit fog hozni, meglehet, hogy a legnagyobb gödör mélye rejti az aranyrögöt.
Amikor egy reménytelen helyzetben az ember semmi jót nem várhat, aztán valahogy egyszer csak minden jót megkap - nos, az ilyesmit szoktuk csodának, varázslatnak nevezni. Kevesen vagyunk olyan szerencsések, hogy megtapasztalhassuk a csodát.
Azért születünk, hogy szenvedjünk, és szenvedéseink által erősebbekké váljunk.
A sorsok mindig érdekesek. Az ember megszokja a sorsát, azon belül megtalálja a magatartást a mindennaphoz és a lehetőségekhez..., s ez a képesség csaknem határtalan.
Rövidke életetek egyetlen percét se fecséreljétek arra, hogy sorsotok ellen lázadjatok vagy a történtek miatt szomorkodjatok, még akkor sem, ha minden másképpen történik, mint ahogyan szeretnétek.
Aki áll, vár, nem cselekszik, az kevesebbszer is hibázik, de ki tudja, mikor kell megállni, és mikor kell menni? Az emberi bölcsesség soha nem fog odáig érni, hogy kiszámíthassa a sors útjait.
Az emberi sors a világban is készül, a világerők is csinálják -, s ezek néha jelet adnak. Csak nagyon kell figyelni.
Akit sorsa meg akar tartani: síriglan - reményben ég el. Akit sorsa el akar veszteni: megveri tehetetlenséggel.
A széria egy (...) sorscsapás-sorozat: emberi és természeti törvény. Nem szabad felhorkanni, ha valamelyik ütés jobban fáj, mint az előzőek.
Hisz számít, hogy mit lépsz, vagy mindez csak sors? Előre megírt a sztori, vagy miattad kalandos? Hova jutsz, merre mész, kész képet kapsz... Vagy a szerencsében bízol és a feketére raksz.
Az ember makacs lény; szereti a sorsát, akkor is, ha ez a sors a láva.
Facebook
Pinterest