Leonyid Leonov

A kultúra nem könyvesláda, tele avult, bár tisztes fóliánsokkal. A kultúra: mozgás, cselekvés, a továbbgondolkodás képessége.

Nincsen sötétebb bűn, mint az életnek egyetlen harmatcseppjét is hiába ontani ebben a pusztaságban... igen, korunk pusztaságában.

Minél nyomtalanabb eltűnésünk, annál drágább a létnek minden morzsája.

Tudományunk (...) arra tanít, hogy minden élő szervezet végérvényesen hal meg. A természet túlságosan féltékeny és szűkmarkú szerető, semhogy elengedné kedvenceit egy másik világba, ahol ő maga nincsen s ahol az ő törvényei nem érvényesek.

Némelykor a fiatal fejjel elkövetett könnyelműségek edzenek az érett korunkban véghezviendő hőstettekre...

A világon semmi sem végleges, mert az élet folyama pillanatonként megújhodik.

Kezdjük azon, drága gyermekem, hogy meghatározzuk a háború célját: leigázni a gyengébbet és alávetni a győztes akaratának. Az ily módon elért eredmények természetesen nem lehetnek tartósak, mint ahogy sohasem tartós az, ami fenyegetés avagy erőszak útján éretik el.

Folytasd, amit elkezdtél, és ha nem éred el célodat, mérd fel újra az utat, mely hozzá vezet.

Az élet mindig okosabb és meggyőzőbb mindenféle kitalálásnál, amivel az emberek buzgalmukban növelni igyekeznek az igazság szépségét vagy a gonosz rútságát.

Az emberek a sorstól boldogságot, sikert, gazdagságot követelnek; pedig a leggazdagabb ember nem az, aki a legtöbbet kapott, hanem aki a legbőkezűbben osztogatta saját magát embertársainak.

Mikor az élet tüze pislákolva kihamvad, a hamuban marad egy utolsó szikra. Azután az is elfut, kihuny, és jön a hideg... Az az utolsó szikra foglalja magában a megtett út minden tapasztalatát.