Heike Hoyer

Azért éltek, hogy az életet dicsőítsétek. Egyetlen feladatotok az, hogy azzá váljatok, akik vagytok, és ezzel kifejezzétek azt, amit a lét általatok akar megvalósítani.

Rövidke életetek egyetlen percét se fecséreljétek arra, hogy sorsotok ellen lázadjatok vagy a történtek miatt szomorkodjatok, még akkor sem, ha minden másképpen történik, mint ahogyan szeretnétek.

Belső szabadságotokat még akkor sem veheti el senki, ha szűk kalitkába zárnak benneteket. Lelketek a legszörnyűbb körülmények között is mindig szabad.

Nincs szebb dolog, mint életünket áldozni azért, akit szeretünk. Ez az odaadás legmagasabb foka.

A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyűlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.

Senki sem érezheti magát boldognak, ha nincs ellenkező tapasztalata is a szenvedésről. Az ember elvesztette ezt a tudást, mivel zavaros a kapcsolata a léttel. Mindenáron boldog akar lenni, és minden erejével igyekszik védekezni a szenvedés ellen. Így állandóan harcban áll az élettel, mert az élet egyik felét rossznak tartja és elutasítja.

Ne foglalkozz az elképzeléseiddel, inkább tárd ki a szíved arra, ami általad akar megvalósulni. A feladatod te magad vagy, amikor tevékenykedsz.

Az álom csupán a valóság másik arca.