Idézetek a sorsról
Kevesen kapnak esélyt arra, hogy a túlvilágon vigaszra leljenek. Semmit sem érnek tetteink, nem számíthatunk értük jutalomra. Mert előre meg van írva a sorsunk. Kárhozatunk vagy üdvözlésünk már világrajövetelünk napján kihirdettetik. De csak a halálunk után szerzünk tudomást róla. Ezért az élet számunkra nem más, mint gyötrő várakozás.
Azt hiszem, ha lesznek gyerekeim, és mérgesek lesznek valami miatt, nem fogom azt mondani nekik, hogy az emberek éheznek Kínában, vagy valami ilyesmit, mert ettől nem nyugszanak meg. És még ha valaki másnak sokkal rosszabbul is megy a sora, ez semmit sem változtat azon, hogy neked az jutott, ami. Jó és rossz egyaránt.
Életünk sodrát nemigen tudjuk irányítani, kezünkből kiperegnek sorban a dolgok. Százszor is meghalunk, mire elfogy életünk.
Minden az első, mágikus pillanatban kezdődik - szürke álruhában, hétköznapi eseményként lép az életedbe. Később nem is tudod visszaidézni. Hogy ismerkedtetek meg? Rendszerint véletlenül, egy jelentéktelen pillanatban. A sorsunk nem harsonával érkezik, és életünk főszereplői sem úgy, mint az operettek primadonnái: reflektorfényben, zenében, harsogó kórus kíséretében, mely arról dalol, hogy itt van, megérkezett Ő.
Régebben sokkal közelebb volt az emberekhez a születés, a halál, a közösség együtt élte meg az ilyesmit. Ezek a dolgok mostanra eltávolodtak tőlünk, és olyan, mintha nem is kéne, hogy az életünk része legyen. Tudnunk kell elfogadni, és közelebb engedni magunkhoz az elmúlást, még ha ez a kicsit önző, individualista társadalom úgy is viselkedik, mintha sosem kéne meghalnia. Mintha a vagyonfelhalmozás is arról szólna, hogy sose halok meg.
Én mondom (...) semmi, de semmi nincs megírva a szélben, vagy a tenger viharában, vagy az erdei szellőben! Mindenki saját sorsának kovácsa, és én a magam sorsát fogom járni.
A kései megbánások megelőzésének egyetlen ellenszere: sohasem szabad letérni az egyenes útról, a mellékutakon keresve a boldogulást. Nem az a fontos, hogy milyen sors méretett rád, hanem az, hogyan nézel szembe vele.
Sose bízz az olyan szerencsében, ami a vállalkozás elején jelentkezik. (...) Az csak a sors trükkje, hogy rászedjen.
Nem mi forgatjuk a kereket idelenn a földön, mi csak megtesszük a számokat.
Az Eastwick-i boszorkányok c. film
Azt mondják, a sorsnak remek humorérzéke van, és néha álmaink valóra válása rémálomnak tűnhet.
Az Élet segít megtenni a szükséges lépéseket, ha elég nyitott vagy. A semmiből varázsol apró csodákat eléd, olyanokat, amik aztán meghatározzák az egész életedet, és visszanézve világossá válik, hogy tökéletes rendben és összefüggésben alakítják az életedet.
Amikor te eldöntöd, hogy most aztán nem kell senki, na akkor fut be az életedbe majd az összes létező szál, mind, amelyik képes ezt megcáfolni. Keresztülhúzzák a számításaidat, aztán csak ott csücsülsz ölbe tett kézzel, hogy igazából tényleg vannak dolgok, amihez egyszerűen porszem vagy, és képtelen azt befolyásolni.
Úgysem forgathatod vissza a sorsot. Mindig egy lépéssel előre nézz, és nem bánsz meg egyetlen percet sem.
Milyen vékony jégen táncolnak a sorsok! Ma még biztonságban korcsolyázol, nem sejted, mi történik a páncél alatt. Azután egy váratlan repedés, megnyílik a jégburok, és vadul kalimpálsz a jeges vízben.
Hajszálvékony pókfonál a sors, elég egy váratlan szellő, hogy elszakítsa.
Facebook
Pinterest