Idézetek a sorsról
Először talán nem nyilvánvaló, milyen hatással van, ha az ember próbára teszi a sorsot, és játszani kezd vele. A végén azonban valahol mindig visszaüt.
A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.
Minél szilárdabban próbálsz elkerülni valamit, annál kevésbé fog sikerülni.
Ó Uram! De nagy vagy! És micsoda színpadi rendező veszett el a sorsban!
Életünk menetét a gyertya lobogó lángjához hasonlóan véletlen események sora mozdítja minduntalan új és új irányokba. Végül ezek a véletlen események a rájuk adott reakciókkal együtt határozzák meg a sorsunkat.
Vannak pillanatok az ember életében, amikor (...) megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a bizonyos "ezentúl másképpen" bekövetkezett, az kétségtelen.
Valamit kell csinálni evvel az egész világgal, (...) hogy mindegy legyen, akárhonnan, bármiféle állapotbul kerül össze egy férfi meg egy nő: ha egymásnak valók, ne csak szeressék egymást, hanem meg is tudjanak egymással élni.
Váratlan események váratlan lépésekre késztetik az embert.
Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.
A sors útjai kifürkészhetetlenek, de tudom, hogy a valódi vég csak akkor jön el, ha minden jól végződik.
Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül, csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül, aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék színű ábrándokat, fehér bárányokat.
A sors az ellenséged, de a fő veszélyt az idő jelenti.
A sors - hívjuk akárminek - úgy látszik, örömét leli a nagyság megteremtésében és romba döntésében. Beethoven megsüketült. A mi mértékeinkkel ez gonosz tréfa, egy rosszindulatú, ütődött mutatványos produkciója.
Lehet sorsom: semmiben lebegni, billentyű-soron futva menekülni, halálugrásban hanyatt megpördülni, fortissimo csúcson újra talpra esni, telített semmiben hosszan elidőzni.
Nem ugyanolyan lapokat kaptunk. Neked meg nekem nem ugyanazokat a lapokat osztották, és az, hogy ezekkel a lapokkal mit kezdünk, csak részben függ tőlünk.
Facebook
Pinterest