Idézetek a sorsról
Nem mi írjuk életünk legfontosabb jeleneteit.
Bárhogy alakul majd kapcsolatuk, bármilyen kegyetlen döntésekre kényszerüljenek, ez a pillanat akkor is az övék lesz, örökre és kitörölhetetlenül a szívükbe és emlékeikbe vésve.
Elmém elérte már a halandó képzelet határait, s egyre nyújtózik tovább a végtelen felé. Nincs tudomány, melyet be ne fogadtam volna, nincs művészet vagy mesterség, mely meghaladná képességeimet. S mégis, miként Faust, hiába kutatok, hiába okulok... Míg csak élek, nem néz rám asszony szerelemmel.
Viselkedésünk minden gyakorlati szempontból véletlenszerűnek tekinthető. Azaz megjósolhatatlan, alkalomszerű, körülírhatatlan, előreláthatatlan és szabálytalan. Ezzel a feltételezéssel csak egyetlen baj van. Hogy alapvetően téves.
Merőben véletlen találkozások olykor jelentősebbé válnak az ember számára, mint amelyekre hosszan, gondosan kitervelt módon készülődött.
Csak az időben bekövetkező utolsó pillanat előzményeiről tudunk pontosat mondani, de mindaz, ami ahhoz a pillanathoz vezetett, események egész láncolatát alkothatja, és jöhet bárhonnan.
Beteljesíted majd emberi sorsodat bár kevéssel kezdtél elérsz majd még sokat vad-messziről jöttél mint olyan sok másik mégis elérsz egyszer magadhoz - hazáig.
Ha a sors egy gép, akkor mi vagyunk a fogaskerék közt őrlődő homok. Gyámoltalanok vagyunk. Nem akarunk mást, csak erőt, még ha azzal nem is tudunk másokat megvédeni, hogy meghosszabbítjuk kezünket, vágyunk egy kardra, amibe belekapaszkodhatunk. Az erőnek, mellyel összetörhetjük valaki sorsát, úgy kell kinéznie, mint egy lesújtó pengének. Az én erőm az lenne, hogy összezúzom a végzetemet? Vagy engem is elnyel az erő?
Mert törvény van, s uralkodik fölötted; beteljesül, amire sorsod ítél, hogy ember-voltod végigéljed, ám mélyebb lényegéhez ne közelítsél.
Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (...) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a TE DALOD SZÓL!
Az élet meglehetősen kedveli a furcsa fordulatokat.
Az emberi lehetőségek határán alázattal el kell ismernünk a sors hatalmát.
Lehet, hogy a Sors nem olyan, mint egy tó, amelyben az ember úszkál az élete során, hanem inkább maga a horgász, aki tart minket a botja végén, hadd úszkáljunk ide-oda, amíg ki nem fáraszt, s akkor feltekeri a zsinórt.
Vajon a Sorstól azt kapjuk, amit érdemlünk, vagy amit kapunk, arra válunk érdemessé?
Néha hiába csinálsz mindent helyesen, akkor is balul sülnek el a dolgok.
Facebook
Pinterest