Idézetek a sorsról
A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.
Oly esetekért, amelyek számításaink ellenére történnek, a sorsot szoktuk kárhoztatni.
Bármilyen jól tervezel, bármilyen fantasztikusan is játszod a szereped, az élet minden alkalommal legyőz. De ezt vállalni kell és ugyanúgy előre tekinteni, mert a jövő kiismerhetetlen, és ha az ember egy kicsit bele tud pillantani, akkor meg is változtathatja. Azokkal az apró változásokkal pedig akár az egész sorsunkat is fölülírhatjuk. Feltéve, hogy a sors nem ügyel arra, hogy valamire ne gondolj. Akárkit bevonhatsz a sorsod játékába, mindig lesz egy, aki tönkre akarja majd tenni. De nem szabad, nem szabad megijedni, tovább kell próbálkozni és megtalálni a módját annak, hogy ismét te irányítsd a játszmát. Nincs mitől félni, ha eljön az ideje, megnyugvással töltenek majd el azok a napok, órák, percek, amikor jól alakult a sorsunk. Még akkor is, ha később minden összeomlott körülöttünk.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.
A véletlenek célja az, hogy előrehajtsanak bennünket sorsunk kiteljesítése felé.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha megtanultuk volna, hogyan kell csinálni, éppen úgy tudnánk emlékezni a jövőre, ahogyan fel tudjuk idézni a múltbeli eseményeket. Persze így, ahogy én elmondom, csupa sületlenség, de tudom, hogy van ennek egy jól megalapozott elmélete is. És hiszek is abban, hogy van bennünk valami, ami csakugyan tudja, hogy mi vár ránk a jövőben. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy miért ódzkodunk néha egyes dolgoktól. Tudjuk, hogy a sorsunk nagy terhet készül a hátunkra rakni, és igyekszünk elhúzódni előle.
Van, aki nagynak születik, van, aki naggyá teszi magát...
Az életünk olykor megállíthatatlanul az ütközés felé halad, anélkül, hogy mi tudnánk erről. Legyen az véletlen vagy szándékos, semmit sem tehetünk ellene.
Benjamin Button különös élete c. film
Mindenkinek megvan a maga baja, a maga keresztje. De nem mindenkinek egyformán.
- Mondd, mit gondolsz, az áldozat mindig tudja, hogy áldozat? - Nem mindig, Pacsirta. Sőt, nyugodtam mondhatom, nagyon ritkán tudja.
Halála előtt senkiről sem mondható el, boldog-e, vagy szerencsétlen.
A végzet szele sodor bennünket ide-oda, Maggie. De amikor kikötünk ott, ahová ez a szél sodort, azzá formáljuk magunkat, ami lenni akarunk és tudunk.
Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.
Bizonyos dolgokat nem kérdezhet meg az ember, hogy ne meneküljön el a saját sorsa elől.
Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.
Facebook
Pinterest