Idézetek a sorsról
A dolgok a magunk rendelése szerint történnek. Úgy vannak, ahogy vannak, és ezt vagy elfogadom, vagy nem, de ahol szükséges, változás így is és úgy is lesz.
Az ember szabad akarattal, teremtő gondolattal bír. Döntése befolyással van élete sodrásirányára. Ez a befolyás nem lényegi.
A nagy dolgok a kis dolgokban dőlnek el, sokszor a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb erejük.
Sokszor azt gondoljuk, hogy életről és halálról odafent, a fejünk felett döntenek, elhisszük, hogy az egyén súlytalan. Ha így teszünk, éppen emberlétünk teremtő erejét vitatjuk el önmagunktól, azt a lehetőséget, hogy mi magunk alakítsuk életünk menetét.
Ebben az életben folyton az történik, amire nem számít az ember.
Végzet? E fogalom nem egyéb misztikumnál, értelmetlenségnél.
Joszif Visszarionovics Sztálin
Legyen tiéd, ha kell, az imádott szerencse, de engem őrizzen tetteimnek bilincse, hagyjon a véletlen a mézben vagy a sárban, magam-varrta sorsot hordjon mindég vállam.
Azok az emberek, akik az ősök öröklött kényszerének teljesen ki vannak szolgáltatva, többnyire én-gyenge személyek, akik nem egyéni sorsukat élik, hanem a kényszerbéli családi sorsot az én nélkül kényszerűen ismétlik. De sors-e a múltban már egyszer lefutott élet puszta megismétlése? Az évek során egyre inkább ama felfogás felé hajlunk, hogy a kényszersors az én szabad választása nélkül tulajdonképpen nem sors, hanem csak én nélküli élet, és éppen ezért egy sors nélküli vegetáció. Csak az, aki maga választ, rendelkezik saját, személyes sorssal.
A sors igazságtalan, az élet szeszélyes és kegyetlen, a természetben nem a jóság és az értelem uralkodik. A jóság és értelem ugyan létezik, de csakis bennünk, emberekben, akik egyébként a véletlenek játékszerei vagyunk. Mégis lehetünk erősebbek a természetnél és a sorsnál, ha csak egy-egy órára is: nagy szükségünkben közel kerülhetünk egymáshoz, megértő tekintetekkel találkozhatunk, szerethetjük egymást és vigaszt is nyújthatunk.
Mindig úton vagy. Olyan úton, amit te választottál. Ahogy én tettem ma este is. Hisz az ember maga határoz a sorsáról, nem? Az istenek meg röhögnek rajta.
Attól, hogy azt hiszed, hogy nincs baj, még lehet baj.
Tudom, hogy nem kellek, hogy nincs szükség rám... Tökéletesen tisztában vagyok vele. Ha a dolgok másként alakultak volna, ha megtalálnám a helyem az életben, minden másképp volna. Tényleg egészen másképp. Nem az én hibám, hogy nem találom a helyem az életben.
A kapcsolatok, amelyekre az életünket, a személyiségünket építjük, nem véletlenszerűen adottak, hanem szabad választás tárgyai. Joggal érezhetjük magunkat közelebb egy baráthoz, mint, mondjuk, egy szülőhöz. Előfordulhat, hogy valaki, aki a múltban elárult minket, része lesz a jövőnknek, amit együtt építünk.
A nyugtalan felszín viharos hullámai nem zavarják meg az óceán mélyét; aki nagyobb és állandóbb realitásokkal van kapcsolatban, annak a szemében személyes sorsának óránkénti változása nem igazán fontos.
Nagyon rossz, gyermekem, ha egy asszony szembenézett a legrosszabbal, ami érheti, mert azután nem tud már félni semmitől. Márpedig jaj annak az asszonynak, aki semmitől nem fél.
Facebook
Pinterest