Idézetek a sorsról
A sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, miként reagálunk ezekre a történésekre.
Ne örülj, ha a dolgaid jól alakulnak, mert az élet olyan, mint a hullámvasút. Az emelkedő után mindig jön a mélypont.
A jó sors nem pártolja a kényeket.
Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.
A sors nem egyenes út, sok elágazás van rajta. Szabadon eldöntheted, merre mész, de valahogy visszafordul az út, és visszavezet az eredeti sorsodhoz.
Odd Thomas - A halottlátó c. film
A tetteink befolyásolják a végzetünket, a tétlenség viszont nem.
Egy személyiség kiszámíthatósága (...) megszűnik létezni abban a pillanatban, amikor az a személy egy előre ki nem számítható élethelyzetbe kerül. Akkor eltűnik a biztonság, bekövetkezik a lelki megingás, a személyiség megrendül, mintha csak a külső váz létezne belőle.
Véletlen nincs. Ha sorsod urai valakivel összehoztak, mit gondolsz, mi volt a céljuk vele?
Nem adnám oda semmi pénzért a múltam egyetlen percét sem az összes jóval és rosszal együtt. Mindent imádok, ami megtörtént.
Ami elment, nem bánt, ami jön, az titok, s a dolgom az, hogy szeressem, kibontsam, s aztán, ha úgy hozza a sors, elengedjem.
Soha sincs túl későn vagy túl korán. Minden akkor történik, amikor történnie kell.
Semmi sem történik véletlenül, és nem is fog soha; oka van az arany félhomályból induló és oda megtérő felhőtlen kék napok hosszú füzérének, a látszólag teljességgel zavaros politikai tetteknek, a nagyvárosok létrejöttének, a fényt soha nem látott drágakő kristályszerkezetének, a vagyon megoszlásának; oka van annak, hogy hánykor kel föl a tejesember, hogy mi lesz a választások eredménye, és hogy miért követik egymást oly szokatlanul szigorú telek. Még az elektronok is, a meg nem jósolható viselkedés iskolapéldái, valójában szelíd és engedelmes kis teremtmények, melyek fénysebességgel szaladgálnak körbe, pontosan úgy és arra, ahogy és amerre muszáj nekik. Halkan fütyülve száguldoznak, és ha ezt a füttyöt különféle kombinációiban érzékeli az ember, akkor oly kellemesnek tűnik, mint az erdei szélzúgás, és az elektronok pontosan azt teszik, amire parancsuk van. Efelől legalább bizonyos lehet az ember.
Jó azoknak, akik nem szomjazzák az igazságot, mert tudják, hogy kegyes vagy kegyetlen sorsunk a véletlen műve, amely kifürkészhetetlen.
Sorsunkat befolyásoló szelek fújnak, amelyek többnyire akkor támadnak, amikor a legkevésbé számítunk rá. Néha tombolnak, mint az orkán, néha pedig éppen csak fújdolgálnak. A szelet mégsem szabad lebecsülni, mert gyakran a jövőt rejtegeti. Te vagy, drágám, az én életemben az a szél, amelyre nem számítottam, az a viharos erősségű szél, amelyet elképzelni sem tudtam eddig. Te vagy a végzetem.
Nem minden élet méltó az emberhez, de méltósággal kell viselnie a sors (oly gyakran silány) szereposztásait. Áldjon vagy verjen? többnyire is-is. Arra való a jellem, hogy kibírjuk.
Facebook
Pinterest