Plutarkhosz

Az érzelem (...) hitvány és zabolátlan értelem, amely hevességét és erőszakosságát hibás és téves ítéletből veszi.

A helyes érzelem (...) akkor jön létre, amikor a gondolkodás az érzelmet nem megszünteti, hanem igazgatja és rendbe teszi a mértékletes emberekben.

Miként is lehetséges, hogy ugyanaz a valaki egyszer önmagánál jobb legyen, másszor rosszabb, vagy egyszer uralkodjon magán, de egyúttal más is uralkodjon rajta, hacsak nem lenne valamilyen módon mindenki kettős természetű, önmagában hordozva a rosszabbat is és a jobbat is?

Nincs abban semmi csodálatos, hogy hosszú idő alatt, miközben a véletlen szövi a szálakat, egybeesések sokasága következik be a legtermészetesebb módon.

A bölcs emberek még a viszályaikat is képesek a maguk javára fordítani.

Nem lehet jogunk azokra az állatokra, melyek a szárazföldön élnek, ugyanazzal táplálkoznak, ugyanazt a levegőt szívják, ugyanazt a vizet isszák, mint mi, kétségbeesett kiáltozásaik kínosan hatnak ránk, mikor leöljük őket, úgy, hogy szégyenkeznünk kell cselekedetünk miatt.

Új meg új tervek serkentették mind nagyobb tettekre. (...) Szenvedélye szinte önmagával kelt versenyre, folyton azért hajszolta magát, hogy jövendő cselekedeteivel felülmúlja múltbéli tetteit.

Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja.

A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.

Isten ajándéka, hogy élünk, viszont a filozófiáé, hogy helyesen éljünk.

Akik nem élnek derűsen feleségükkel, s nem vonják be őket a játékba és nevetésbe, arra tanítják őket, hogy külön keressenek maguknak gyönyöröket.

A derék családban minden dolog a házastársak egyetértésével megy végbe.

Ha az életkort az örökkévalósághoz hasonlítjuk, semmi különbség a rövid és a hosszú élet közt.