Idézetek a sorsról
- Egyszer rátenni az életet egy bizonyos sínre, utána már csak a sebesség fontos, az irány adva van. (...) - A sebességet... azt mi határozza meg? - Azt? A hit. A meggyőződés. Százfajta szót találhatsz rá. Az akarat. - Vagy a kényszer. - Ezt hogy érted? (...) - Hogy a hasonlatodnál maradjak: a sín. Rohantál mindeddig ezen a sínen. A sín nemcsak pálya. Korlát is. Csak arra mehetsz, amerre jelöli az utadat. Csak azt teheted, hogy rajta rohansz. Rohansz, rohansz, teszed, amit ez a két korlát parancsol. Amit pedig teszel, azt mások bűnnek is ítélhetik. Eltaposol mindent, ami a sínen eléd kerül. Ez a kényszered, nem cselekedhetsz másképpen. Szerencsétlen embereken robogsz át. Halottakon netán. Aztán egy idő után már nem marad más lehetőséged, csak az, hogy tovább, tovább, tovább, mert akiket legázoltál, azokért bosszút is állhatnak...
Az élet töméntelen vágánnyal dolgozik. Vannak mellékvágányok, vannak holtvágányok, de ezek is az életet szolgálják, tehát voltaképpen csak élő vágányok vannak.
Mindenki a saját csillagát követi, bármerre vezesse is!
Az emberek eltérő módon élik meg ugyanazt a sorscsapást. Lehet, hogy nem menekülhetek a sorsom elől, de ura vagyok oly módon, hogy szembenézek vele.
Mindig azt hiszi az ember, hogy már mindent látott, de téved. Azt gondolja, hogy már ismeri a legrosszabbat, de a legrosszabb mindig csak ezután jön, és a legrosszabbon túl mindig van még rosszabb.
Én hős vagyok. Ez mesterség, nem kevésbé, mint a szövés vagy a sörfőzés, és akárcsak azoknak, ennek is megvannak a maga szabályai, trükkjei, apró műfogásai. Megvan a módja, miként lehet meglátni a boszorkányokat, felismerni a mérgezett folyókat; vannak gyenge pontjai a sárkányoknak, és vannak válaszok a csuklyás idegenek találós kérdéseire. De a titok, ami egy hőst hőssé tesz, a dolgok rendjének ismerete. A disznópásztor nem veheti feleségül a királylányt, mielőtt útra nem kel kalandjaira, a kisgyermek sem kopogtathat a boszorkány ajtaján, mikor az éppen szabadságon van. A gonosz nagybácsit nem lehet leleplezni és ártalmatlanná tenni, mielőtt nem tesz valami gonoszat. Mindennek akkor kell megtörténnie, amikor eljött az ideje. Küldetéseket nem lehet csak olyan egyszerűen feladni, jóslatokat nem lehet hagyni megrothadni, mint a leszedetlen gyümölcsöt. Egyszarvúak maradhatnak egy ideig megmentő nélkül, de örökké nem. A boldog vég nem jöhet el a történet közepén.
A hősnek kell beteljesítenie a jóslatot, a gonosznak pedig gáncsolnia kell őt; bár más történetekben a dolgok gyakrabban esnek fordítva. Egy hősnek pedig születése pillanatától fogva bajban kell lennie, vagy nem is igazi hős.
Nekünk, embereknek, kiszámíthatatlan a végzetünk, akárcsak a szelek járása és a felhők alakja.
Hát igen, gyermekem, ha a holdbéli öreg akarja, a fiatalok ezer mérföld távolságból is egymásra találnak (...). A holdbéli öregember titkon kiszemeli magának a maga emberkéit, s vörös fonállal köti össze őket, melyet a lábuk köré teker. S akkor, válasszák el bár a kettőt országok, tengerek és hosszú évek, emberkéi végül mégis férj és feleség lesznek.
Az élet olyan, amilyennek az ember alakítja, függetlenül attól, hogy a sors hová vetette, a logika és a szabad akarat azt jelentette, hogy bármit kihozhatott belőle, amit csak akart.
Boldogságunkat nem kényszeríthetjük ki a sorstól.
Minden, ami történik, már eldőlt, és onnan nézve, ahol most állok, minden egy kerek egésznek tűnik körülöttem. Nem tudok tőle szabadulni, de teljesen a parancsának sem tudom alávetni magam.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
- Bízni kell a körülményekben. (...) - Akár a sors kegyére is hagyatkozhatnánk, ha már mindenképpen bízni akarunk valamiben.
Tudod, Mark, minél tovább élek, annál tisztábban látom az életünket összekötő tervet. Az univerzum több trilliónyi fonalból szövődik össze, amelyek látszólag egymástól független irányban haladnak. Amikor azonban együtt látjuk őket, különleges mintázatot alkotnak. Azt hiszed, Macy mentett meg téged. Így is történt. De csak azért, hogy később te menthesd meg őt.
A sors a lúzerek menedéke (...). Aki a sorsra hivatkozik, csak kifogást keres arra, hogy miért engedi, hogy az események irányítsák őt, ahelyett, hogy ő irányítaná az eseményeket.