Idézetek a sorsról
Tudom, nincs nagyobb az emberi sorsnál: - a kezdetnél tudni: mi lesz a vég! s feledni mégis minden csóknál a Múlást: az élő eszméletét.
Ilyen dolgokon fordul meg egy ember élete. Közbejön egy merőben abszurd, millió az egyhez véletlen, jelentéktelen mellékkörülmény - és megváltoztatja az ember életét. (...) Kétlem, hogy az életben bármi is igazán jelentéktelen volna. Minden, ami az emberrel történik, szervesen azonos azzal, akivel történik.
A szabad akarat, a képesség, hogy magunk alakítjuk sorsunkat, illúzió csupán. Létünk előre elrendeltetett, s ez ellen felesleges küzdeni. Bizonyos események kivédhetetlenek és megmásíthatatlanok, mint például a halál órája. A jövő nem fokozatosan rajzolódik ki. A lényeget illetően a fő csapásirány már ki van jelölve, és nincs más választás, követni kell. A múlt, a jelen, a jövő egy egységes egészet alkot, amely arra a szörnyű névre hallgat, hogy végzet.
Azok a dolgok, amelyeket nekünk szántak, simán, könnyedén mennek; amelyeket pedig nem, ott lépten-nyomon akadályokba ütközünk.
Jó sorsom a fényt és az árnyat Bölcsen felosztá, rendezé. Nem ölt meg bennem semmi vágyat, Örömem' unttá nem tevé. Ha kell szenvedni: készen állok. A fájdalom még sírni hajt; És látva ezt a szép világot, Még felkiáltok: Édes élni rajt'!
Aminek meg kell történnie, meg fog történni, bárhogy erőlködünk is, hogy elkerüljük. Aminek nem kell megtörténnie, nem fog megtörténni, bárhogy erőlködünk is, hogy elérjük.
Itt magas a hegy, S ott túl mély a szakadék, S a kettő között Hasít szét engem az ék.
Még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielőtt átmennek az úttesten.
A halandók lépteit az elrendeltetés kormányozza.
Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével, amelyen el akarja kerülni.
A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitűz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja: - Tessék. Ide sodorta magát az élet.
Az Intő Jelek Boltja intő jelekkel van tele, a vevők csak belépnek, még körül se néztek, és "Még körül se néztünk! És máris! Mintha intenének! De melyik kinek?" - Kinek melyik - mondja a boltos.
Felfoghatom úgy az életet, hogy ki vagyok szolgáltatva a sorsnak, Istennek, a végzetnek vagy épp a vak véletlennek. Szinte mindegy, melyiknek, a végeredmény ugyanaz: rettegek, hogy mi vár rám holnap. Próbálkozhatok, hogy mindent erővel irányítsak, de hiába. Aki kapálózik a vízben, az elsüllyed. Aki felfekszik a hullámokra, azt viszont kiviszi a tenger a partra. Felfoghatom úgy is az életet, mint egy játékot. Állhatok úgy hozzá, hogy pont azt értékeljem legszebb dologként, ami a legnehezebb: hogy nem tudhatom, mit hoz a következő másodperc. Hozhat ugyan rosszat, de ugyanúgy hozhat jót is! És ez tulajdonképpen izgalmas. Ha valaki megtalálja ennek a szépségét, talán még arra is esélye van, hogy boldogan éljen.
Akinek a szerencse van megírva, ahhoz az magától is eltalál.
Egy tanult embernek semmit sem szabad nagyon a szívére vennie, meg kell értenie, hogy minden úgy történik, ahogy éppen történnie kell, mert ha valaminek másként kellene történnie, mint ahogyan történt, akkor másként történt volna.
Facebook
Pinterest