Idézetek a reménytelenségről
Szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.
A függöny kiment a divatból, pedig jobb lett volna függöny mögött várni, míg ez a sok balek bejön, úgyis idegenül mozgunk a színpadon, rossz a darab, rosszak a mondatok.
Mindannyian hercegnőnek és hercegnek születtünk, a legtöbben azonban békaként végezzük, aki már abban sem hisz, hogy egy nap jön valaki és megcsókolja.
De hát az élet már csak ilyen: panaszkodni éppoly felesleges, mint reménykedni.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temetőkben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek.
A rengeteg negatív behatás következtében meggyőződésévé vált, hogy az élet értelmetlen, hogy az ember létezésének nincs célja, hogy porszemek vagyunk csupán az idő szelében, a tér viharában.
Ha az élet kilátástalanná válik, tekintsünk rá egy másik nézőpontból.
Hozzám már annak sincs köze, amit néha magamnak cselekszem, s szánok mindenkit, mint az isten, kinek mindenki gyermeke.
Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem.
Ha tudod, hogy a jövő sötét, nincs értelme kapkodni.
Ha szerelmünk kissé sokáig plátói, tönkretesz.
Élet, mindenki éljen, s ne tudja meg, miért él; ígérd már másnak, Isten, amit nekem igértél.
Vállamon a bárányos éggel, s a nemvalósuló reménnyel legyen a koloncom tömérdek! Kik elmúlnak: szörnyen szegények!
Forrest Gump mamájának mindenre volt egy szép mondása. Sajnos, én soha egyiket sem értettem igazán. Az élet nem egy doboz csokoládé. Az élet inkább olyan, mint egy rágógumi, ami a kedvenc cipőd talpára ragad. Minél inkább szeretnél megszabadulni tőle, annál jobban beleragad.
Öngyilkosság. Így hívják, pedig e tettnek semmi köze a gyilkossághoz: nincs vérszomj, nincs szenvedély, csak a halál van, a remény halála.