Idézetek az öregedésről
Fiatalon elkezdtem számolni, hány karácsonyfát tudok még magamnak venni. Már akkor elájultam attól, hogy milyen keveset, most meg pláne. Ugyan hány karácsonyfa és hány karácsonyi vacsora lehet még bennem?
Az élet minden szakaszának megvannak a maga kihívásai és lehetőségei. Valahol előttem, életem egy másik szakaszában, ott van a megelégedettség mosolya, ami meg fog látszani rajtam, ha jól és helyesen bántam ezzel a szakasszal.
Amikor az ember huszonegy, az élet olyan, mint egy turistatérkép. Csak amikor huszonöt lesz, akkor kezdi sejteni, hogy fejjel lefelé tartja a térképet.
A halál elől nincs menekvés. Olyan lenne ezzel próbálkozni, mint négy égig érő óriás hegy öleléséből szabadulni. Nincs menekülés a négy hegy völgyéből. A születés, a betegség, az öregség és a halál hegye fogva tart minden élőlényt. Amikor az öregkor eljön, semmivé foszlik az ifjúság, amikor megjelenik a betegség, semmivé lesz az egészség. Amikor pedig egészség híján az élet nyomorúsággá változik, eltűnik belőle minden érték, a jellem kiválósága, s a korábban csillogó képességek. Végül a halál teljes győzelmet arat az életen. Még ha gyors vagy is és kivételesen ügyes, akkor sem futsz el a halál elől. És nem állítod meg őt sem gazdagságoddal, sem mágikus mutatványokkal, de még a legjobb medicinákkal sem. Ezért a legjobb, legbölcsebb dolog, ha már most készülsz a halálodra.
Egy bizonyos korban azt képzeljük, hogy nincs már több románc, és ha mégis lecsap ránk, csúnyán lever a lábunkról.
Mondják, hogy az aszszonyi szív soha sem öregszik meg: pedig ez a legokosabb volna, a mit tehetne, ha nem fiatal többé.
Legszebb élet az artista aranyöregsége. Mert szakmánkban fordított értelme van a kornak. Amíg az artista fiatal, addig közel áll a halálhoz. Minden este meghalhat, és esetleg délután is, mérsékelt helyárak mellett.
Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.
Vén szatyor, vén trottyos, vén hülye, (...) vén roncs, vén totyakos, öreg vaskalapos, vén disznó, vén kecske, undorító vénember: a szavak, a nyelv, a konyhakész kifejezések bizonyítják, hogy lehetetlen könnyű szívvel átlépni az öregkorba.
A testünk egyes változásairól azok az utcák jutnak az eszembe, ahol évek óta járunk. Aztán egy szép napon bezár az egyik üzlet, eltűnik a cégér, a helyiség ott áll üresen, kikerül rá a "Kiadó" tábla, és mi eltűnődünk, mi is volt itt azelőtt, vagyis a múlt héten.
Minden tizedik születésnap temetés és születés is egyben. Öreg ötvenes voltál, és tessék, most fiatal hatvanas lettél. (...) Az új életkorodban kisfiú vagy. Élj soká, nem is olyan rossz belegondolni. Fújd el a hatvan gyertyádat, öregfiú, tíz évre újjászülettél!
Életünk végéig a testünkben lakozó gyermekek maradunk. Megzavarodott gyermekek.
Mikor a gyerek megnő, nem szokás gyászolni, holott volna rá ok. Az a négyéves kislány olyan visszahozhatatlan, mintha meghalt volna.
Az emberi életnek (...) csak egy tavasza van. Ha elmúlik a tavasz, vissza nem tér többé soha!
Megöregedni: rossz szokás. Ilyesmire az igazán elfoglalt embernek amúgy sincs ideje.
Facebook
Pinterest