Idézetek az öregedésről
Az ember lassan megöregszik, A jövőnél már fontosabb a múlt. Nem jön felénk, ami előttünk fekszik, Csak könyörtelen elmarad az út.
Abból, amit régen sorsnak neveztek, ma már sok függ tőlünk magunktól. Csakhogy ezzel a felelősségünk is nagyobb. A tétlen sorselfogadás idegen a mai dinamikus kor számára, s ez hat arra is, hogy miként közelítünk az öregedéshez, amelyet értelmes előkészítéssel és alakítással életünk még formálható szakaszává szeretnénk tenni.
Hát bizony nem maradhatunk örökké fiatalok, és haj, haj, de mennyire megváltozunk, mire öregek leszünk.
Kezeim közül szöknek az évek, arcomra új és új jelet vésnek. Visszaforgatnék oly sok percet, újrajátszanám, mint egy filmet.
Óriás fekete ökrök róják az utat - a múló évek, Isten nógatja, ösztökéli őket, S én összeroppanok patájuk alatt.
Minél több homokszem pergett le életünk homokórájából, annál tisztábban láthatunk át rajta.
Nem vagyok haragban a saját életkorommal. Aki megszületik, annak számot kell azzal vetnie, hogy egyszer meg is öregszik.
Az idősödésnek (...) az a jó része, hogy az ember elkezd gondolkozni olyan dolgokról, amikről korábban kevésbé. Az életéről, mindarról, ami körülötte zajlik - és eközben bölcsebbé válik.
Feledni akartad az éveidet? (...) Játszani akartál, mindenáron, holott ez az ismeretlen játszma nem neked való? Azt hitted, gyermek lehetsz újra? Ahhoz más arc kellett volna, barátocskám, nem a tied. Vége a mulatságnak, tessék fizetni. Bezárultak a kapuk, a magány következik, az űr, a pusztaság; zokogás, amit senki se hall meg többé.
Ha elcseszel valamit, addig tedd, míg fiatal vagy. Minél öregebb leszel, annál nehezebb lesz fölállnod a padlóról.
Nem félek a haláltól. Attól félek, nem éltem eleget!
Amikor (...) egy egész életen át tartó boldog együttlétben hiszünk, akkor miben is hiszünk igazán? Hogy mindketten ugyanúgy gondoljuk az életünket, vagy ha nem is teljesen, akkor a felmerülő problémákat meg fogjuk tudni oldani. Hogy majd egyszerre öregszünk meg, ugyanaddig leszünk aktívak a munkában, az alkotásban, a bulizásban, a sportban (...). Hogy majd a vágyaink egyszerre változnak, és ha most mindketten "A"-t akarunk, akkor pár év múlva mindketten "B"-t fogjuk akarni, és egyikünk sem vágyik majd "C"-re. De mi van, ha mégis?
Az esküvő az első biztos jele annak, hogy megöregszünk és meghalunk.
Ahogy idősebbek leszünk, talán mi, emberek se hiányolunk annyira másokat. Talán ennyit tesz felnőttnek lenni - inkább arra összpontosítunk, amink van, nem pedig arra, amink nincs.
Ha az ember elég sokáig él, egy idő múlva, mire olyan öreg lesz, hogy kezdi önmagát kifigurázni, és ő meg a kortársai mindannyian kaptak már szélütést vagy szívrohamot, az emberek kezdenek kedvezően nyilatkozni róla, leginkább azért, mert átvészelte a roncsderbit. Ilyenkor kap jó értékeléseket, miután megalkotta jelentős műveit.
Facebook
Pinterest