Idézetek az öregedésről
Nincs olyan, hogy öregedés, csak éretté válás és tudás.
Az öregséggel nem az a baj, hogy egyik istenverte dolog jön a másik után - hanem hogy minden istenverte dolog egyszerre jön, állandóan.
Gyűlöltem, hogy én is olyan ember lettem, aki a temetőbe jár a halott feleségét látogatni. Amikor (sokkal) fiatalabb voltam, olykor-olykor megkérdeztem Kathyt, mi értelme ennek. Az az oszló hús- és csonthalom, ami valaha egy ember volt, már nem ember, csak egy oszló hús- és csonthalom. Az ember nincs többé – a mennybe, vagy a pokolba került, valahová vagy sehová. Ennyi erővel egy marhaoldalast is látogathatnék. Aztán megöregszel és ugyanezt gondolod. Csak már nem érdekel. Ennyid maradt.
Az öregség és a halál két egymástól teljesen független fogalom, ha valaki öregszik, az még nem jelenti, hogy a halálához közeledik. A halál, csakúgy, mint a szerelem, váratlanul állít be, nem tudhatod, milyen úton érkezik, vagy hogy miért jön egyáltalán. A halál olyan, mint a szerelem, felbukkan és elillan, szélhez vagy szivárványhoz hasonlóan, és ki tudja, mi marad utána, ha egyszer elmegy.
Az embernek a hangja nem öregszik, és a képzelete sem. Meg a vágya! A vágya! A legöregebbeket is marcangolja.
Azt mondják (...), hogy csak a gyerekekhez jön a Mikulás. Badarság! Mindenkinek addig jön a Mikulás, amíg jön. Aztán amikor nem jön, akkor tényleg nem jön. Marad a keserűség, hogy mit mulasztottunk.
Bármilyen fogyatékaink legyenek is, az öregkor félresöpri őket, elég alaposan. Ilyenkorra mindenkinek az arca elszenvedett valamit, nem csak a miénk.
Az élet olyan, mint egy szoba, amely eleinte csupa nyitott ajtóból áll, de ezek fokozatosan bezárulnak előttünk, ahogy öregszünk.
Az idős kor nem véd meg a kíváncsiságtól. Főképpen akkor nem, ha az idő és a halhatatlanság kérdéseiről van szó.
A hosszú élet nem erény. Csak azt ne! Látott már valaha boldog öregembert? Elégedett nyugdíjast? Az öregség aggasztó állapot. Olyan, mintha a világ összes csapása csak arra várna, hogy rászakadhasson az emberre.
A földi élet elkoptat az emberben mindent, ami benne nagy, úgy, mint az idő viszontagságai szobrokról és sírkövekről épen a kiemelkedő részeket enyésztetik el.
A halál semmi. Nem félek a semmitől. De a múló idő, az valami más. A múló idő megrémít. Rémítő a gondolat, hogy a kislányom felnő. Nem tudok szembenézni azzal, hogy a fiam erősebb lesz nálam, és ő segít majd nekem felmenni a lépcsőn. Rettegek attól, hogy rá kell majd néznem a felnőtt gyerekeim arcára, miközben rosszabbul látok majd, mint most.
Az ember soká akar élni, aztán fél az öregedéstől. Soká élni, vénségtől félni: balgák kerge gondolkodása.
Az átlagtinédzser vígan hordja a legkényelmetlenebb cuccokat. Szerintem az ember minél öregebb, annál inkább értékeli azt, ami otthonosan laza és kényelmes. Ezért van, hogy az öregek gumis derekú nadrágot hordanak. Már ha egyáltalán nadrágot vesznek föl. Talán ez magyarázza, hogy a nagyszülők miért imádnak annyira pizsamát és fürdőköpenyt venni az unokáknak.
Az entrópia a rendszer rendezetlenségének mértéke, s az idő előrehaladtával nő. (...) Ahogy előrehalad az idő, egyre jobban szétesünk.
Facebook
Pinterest