Idézetek az öregedésről
Ahogy az ember öregszik, a ruhái is mintha megnőnének - akkorára nyúlnak, hogy végül már szinte lebegnek körülötte, és az anyag hatalmas fodrai egészen elnyelik.
Életmódunk meglátszik a bőrünkön, a fogainkon, talán furcsán hangzik, de még a ráncainkon is. Mindenki öregszik, de nem mindegy, miről is árulkodnak az arcunkon lassan kirajzolódó szarkalábak!
Ha 15, 20, 25, sőt 35 évesen letagadhatnál néhány évet, könnyen azt hiszed, ez így is marad. Hogy sosem látszik majd rajtad, hány éves vagy. Aztán egyszer csak mégis, és te észre sem veszed.
Az újszülött érzékszervei működnek, méghozzá finoman, érzékenyen, pontosan. Szép neve is van az érzékek eme frissességének: fiatalság. Mi "felnőttek", mi már semmit sem érzünk. Érzékeink tompák, fásultak. Nem az életkor, inkább a megszokás átka tette bőrünket oly kérgessé, elhalttá, érzéketlenné, akár az orrszarvú, a krokodil páncélja.
Bármit is teszünk, az idő halad a maga útján. Inkább az a fontos, hogy törődjünk önmagunkkal, testünkkel és lelkünkkel egyaránt.
A múlt idegen ország, már nem felelek azért, ami ott történik. A kor feloldozza az embert a bűnei alól.
Az a férfi, aki dolgozik és nem unatkozik, az sosem öreg.
Bizonyos életkor után az ember már semmilyen változásnak se örül.
Nem sok jó van az öregségben (...), csak az, hogy nem tart sokáig.
Az egyik dolog, amire az ember rájön, ahogy öregszik, hogy nem minden barátja fog együtt megöregedni vele.
Öregedő férfinak már az is gyönyörűséget okoz, ha szenvedni tud.
A fiatalság nem múlik el, ha nem akarjuk.
Nincs menekvés az életnek attól a tragédiájától, hogy születésünktől fogva valamennyien öregszünk.
A test hanyatlása lassanként kúszik előre, ahogy a növekvő inda. Egyik napról a másikra a változások észlelhetetlenek. Alkalmazkodunk hozzájuk. Azután történik valami, amiből megértjük, hogy a dolgok megváltoztak.
Az öregség nem csata, az öregség mészárlás.
Facebook
Pinterest