Idézetek az öregedésről
Az öregedő emberek akkor válnak magányossá, ha gyermekeik felnőnek s elhagyják a családi fészket.
Körülbelül rendben vagyok az élettel. Vágyaim, reményeim nincsenek többé. Mint egy vén madár, ülök a fa tetején, és csupán annak örülök, hogy vannak még, akik hinni tudnak az életben, szerelemben.
Akkor öregszel meg, ha több barátod van a föld alatt, mint a felszínén.
A test is csal (...), az időt megveszi csellel, hogy jobban látszódjon, a lélek mit veszít el.
Néha úgy érzem, hogy óránként idősödöm. És az a félelmetes, hogy ez igaz.
A testben minden "berozsdásodik" és "bekérgesedik", s végül az élet kihuny.
Tudtam, hogy rossz lesz megöregedni. (...) De azt nem is sejtettem, hogy ennyire rossz lesz.
Ha az ember elér egy bizonyos kort - úgy tizennégy éves kora körül, többnyire az idő tájt, amikor az emberi faj két fele elköveti azt a hibát, hogy felfedezze a másikat -, nos, az idő akkor kezd el valóságos idő lenni. A valóságosan valóságos idő. Nem olyan hosszú, mint annak előtte, és nem olyan kurta, mint amilyen majd lesz.
Negyvenévesen az embernek olyan az arca, amilyet megérdemel.
Az öreg emberek azért halnak meg, mert már unatkoznak. Az unatkozás olyan érzést kelt a testben, hogy már nincs több meglepetés. Akkor minek maradjon?
Az idő személyes és szubjektív. Minél fiatalabb vagy, annál lassabban, minél öregebb leszel, annál gyorsabban telik.
Ahogy öregszel, úgy jössz rá, hogy az élet rövid, és egyszerűen nem férhet bele minden. Elkezdesz álmodozni azokról a dolgokról, amiket még szeretnél megélni vagy megcsinálni.
Minden ember ki van szolgáltatva az öregedésnek és a halálnak. Az öregedés és a halál fogalma elviselhetetlen az emberi lény számára; napjaink társadalmában csak nő, növekszik, fölényesen és kivédhetetlenül, míg végül betölti az egész tudatunkat, és minden mást kiszorít onnan. És szép lassan úrrá lesz rajtunk a bizonyosság, hogy a világ korlátai ki vannak jelölve. Maga a vágy is eltűnik, nem marad más, csak a keserűség, a féltékenység és a félelem. De főleg a keserűség; a hatalmas, a felfoghatatlan keserűség.
Az embernek öregségére csak egy igazi társa marad: férjnek a felesége, feleségnek a férje.
Az idős kor a megértés és befogadás kora.
Facebook
Pinterest