Michel Houellebecq
1956. február 26. — eredeti nevén Michel Thomas, francia filmrendező, író és költő
Nem nehéz az embernek megváltoztatni a keresztnevét, nem adminisztrációs szempontból nézve, mert úgy minden iszonyatosan nehéz, az adminisztráció legfőbb célkitűzése, hogy a lehető legjobban beszűkítse az ember életlehetőségeit, ha már nem sikerült simán elpusztítania, adminisztrációs szempontból nézve a halott alany a tökéletes közigazgatási alany.
Az élet olykor ad egy esélyt (...), de ha az ember túl gyáva vagy határozatlan, és nem ragadja meg ezt az esélyt, az élet visszaveszi a kártyáit.
Az az alnépesség győzedelmeskedik, amelynek a legjobbak a népesedési mutatói, és amely a leghatékonyabban képes közvetíteni az értékeit; szerintük ilyen egyszerű az egész, a gazdaság, a geopolitika csak porhintés.
A világ a szemünk láttára uniformizálódik; a telekommunikációs eszközök egyre fejlettebbek lesznek; a lakásokat újabb és újabb háztartási eszközök népesítik be. Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. És lassacskán kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik.
Mindenki kalandra (...) vágyik, mert azzal győzködi magát, hogy az élet csodálatos és izgató; és le akarja győzni a saját kétségeit.
Az első munkahely olyasmi, amit nehezen felejt el az ember, valamiképp olyan ez, mint az első szerelem.
Higgyenek nekem, ismerem az életet: minden jó előre el van zárva az ember elől.
Olyan keveset éltem, hogy hajlamos voltam azt gondolni: meghalni sem fogok. Valószínűtlennek tűnt, hogy ily kevés dologra korlátozódjék egy ember élete; az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy előbb-utóbb történik valami. Súlyos tévedés.
Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad.
A végtelenített unalom nem tartható állapot; előbb vagy utóbb sokkal fájdalmasabb érzékeléssé, nagyon is létező fájdalommá alakul át.
A különlegesen szép férfiak gyakran szerények, kedvesek, nyájasak, előzékenyek. Nyilván nehezen találnak barátokat, legalábbis férfibarátokat. Állandó erőfeszítéseket kell tenniük, hogy mások legalább egy kicsit elfeledkezzenek a felsőbbrendűségükről.
A világnak sok mindenre van szüksége, de többletinformációra aztán biztosan nem.
Az emberben nagyon mélyen él a szerelem utáni vágy, meglepően mélyre lefurakodnak a gyökerei, hajszálgyökerecskéi még a szív anyagát is átszövik.
A kamaszkor nem egyszerűen az élet egyik fontos időszaka, hanem az egyetlen olyan időszak, amikor életről lehet beszélni egyáltalán, a szó valódi értelmében.