Michel Houellebecq

Az élet már nem más, csak a halálra való felkészülés.

A szerelem, ez a ritka, mesterséges és kései jelenség csak a lélek különös állapotaiban tud kibontakozni, amely állapotok ritkán állnak fenn egy időben, és minden szempontból ellentmondanak a modern korra jellemző erkölcsi szabadosságnak.

Vannak lények, akikben már nagyon korán kialakul az a rémítő vonás, hogy képtelenek önmagukban élni, képtelenek szemtől szemben megvizsgálni a saját életüket, teljes egészében, árnyékos övezetek nélkül, háttérdíszletek nélkül.

Tényleg nem értem, hogy képesek élni az emberek egyáltalán. Úgy érzem, mindenkinek boldogtalannak kellene lennie; hiszen érti: olyan egyszerű világban élünk. Van az egyik rendszer, ami a dominanciára, a pénzre és a félelemre épül - egy inkább férfias rendszer, hívjuk Mars-rendszernek. Aztán van a nőies rendszer, ami a csábításon (...) alapul: nevezzük Vénusznak. És ez minden. Hát lehet úgy élni, hogy az ember tudja: e kettőn kívül semmi más nem létezik?

Minden ember ki van szolgáltatva az öregedésnek és a halálnak. Az öregedés és a halál fogalma elviselhetetlen az emberi lény számára; napjaink társadalmában csak nő, növekszik, fölényesen és kivédhetetlenül, míg végül betölti az egész tudatunkat, és minden mást kiszorít onnan. És szép lassan úrrá lesz rajtunk a bizonyosság, hogy a világ korlátai ki vannak jelölve. Maga a vágy is eltűnik, nem marad más, csak a keserűség, a féltékenység és a félelem. De főleg a keserűség; a hatalmas, a felfoghatatlan keserűség.

Az emberi boldogság csúcsa a teljes behódolás.

Akié a gyerek, azé a jövő.

Létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerűen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra.