Idézetek az öregedésről
A rocksztár sose hal meg az emberben.
Az embernek lassan korlátot szab a kora.
A negyvenesektől elvárja a társadalom, hogy már ne "keresgéljenek", hanem bizonyos "feladatok" megoldását maguk mögött tudják egzisztenciájukat és párkapcsolati/családi ambícióikat illetően. Az élet nem mindig bizonyul kooperatívnak, és az emberek sokszor ilyenkor esnek kétségbe, hogy nem ezt, nem így akarták, miközben úgy érzik, lehetetlen az egészet újrakezdeni, és a testük pedig lassacskán elkezd máshogyan működni, mint addig megszokták. Van, aki ilyenkor ijedtében 180 fokos fordulatot tesz, mások pedig rezignált sóhajok között mennek tovább, ha tudják is, hogy tévúton járnak.
Kilencven után másként öregednek az emberek, mint ötven vagy hatvan után. Sértődöttség nélkül öregednek.
Telnek a napok, és velük együtt fogy a boldogság.
A gyerek ne felnőtté válni siessen (...), és az öreg ne visszafiatalodni akarjon.
S az esztendő hiába fordul újra, a lombokkal hiába sápadok, ott élek én pirostüzesre gyúlva, ahogy régente annyit láttatok.
Akkor öregszem a leginkább, amikor nincs dolgom. Az nagyon árt.
Az életkor előrehaladtával, a fizikai erő csökkenésével, az ember egyre többet meditál, meglát olyan dolgokat is, ami mellett fiatalon elrohant.
A kor a tapasztalat és az érett személyiség előnyeivel jár.
Az évek valójában csak keveset változtatnak jellemünkön, és nincs olyan életkor, amely megszabadít hibáinktól.
Az öregedés akkor jön, amikor az ember bezáródik, és elveszíti az érdeklődését.
Az ember azt, hogy ő maga kiment a divatból, előbb-utóbb megszokja, de hogy eltűnhetnek nyomtalanul életének kedves színhelyei, nehéz elhinni.
Első levegővételünktől kezdve öregszünk és közeledünk a halálhoz, napról napra valamivel jobban.
Szívből gratulálok mindenkinek, akinek elég bátorsága van hozzá, hogy hagyja a bőrét természetes módon megöregedni. Amely bőr aztán lenyűgözően bölcs történeteket tud mesélni.
Facebook
Pinterest