Idézetek az öregedésről
A legszebb lányból is, ha megöregszik, boszorka lesz.
A legmocskosabb az az öregedésben, hogy már elég eszünk van, hogy lássuk a repedéseket mindenen.
Küzdő ifjak seregéhez Vonz csak a vágy, nem a verseny: Közel szellemök tüzéhez Tán enyém is újra serken. Meg se látnak, gyorsan szállnak Fent repdeső madarak, Tőlök lelkem elfeledten Szárnyszegetten elmarad.
Az öregeknek úgy tűnik, hogy fiatalkorukban a lépcső nem volt olyan meredek.
A korosodó nőket mintegy kiírják a világból. Ők már nem láthatók a filmekben, a divatmagazinokban, és a tévében is csak délelőttönként meg kora délután. A testi funkciók leépülését illusztrálják velük, meg mindenféle nyavalyákat. No meg kegyszereket, hogy harcoljanak az öregedés ellen, mintha az ellen harcolni kéne.
Minél tovább élek, annál kevésbé kell aggódnom a jövő miatt.
Olyan öreg vagyok, hogy már megszüntették a vércsoportomat.
Csak az az ember fél az öregedéstől, aki elvesztegeti az élete minden pillanatát.
...A virág elhervad s elröpül az illat És üres marad a gyöngy-teli kebel... Szerelemre a szív, a meddig megnyílhat, Rózsakelyhét addig ne taszítsuk el!...
Azok a szerzők, akik életük különböző időpontjaiban szólnak kor- és kartársaikról, amint idősödnek, akként változtatják az arányokat. Saját személyük súlya egyre nő, másoké rovására.
Az öregség vidám is lehet, csak erős maradjon az ember.
Régen az ember 60 évesen már öreg volt és a halálra készülődött. Mára az életkilátások nagyon megváltoztak. Manapság már nyugodtan elgondolkodhatunk azon, megmásszuk-e a Matterhornt - vagy elérünk valamilyen más célt, amit éppenséggel kitűztünk magunk elé. Az idősek túráznak, bicikliznek, úsznak, teniszeznek vagy golfoznak. Meg táncolnak. Mindent lehet. Csak meg kell találnod az igazit. Még ha nem is kifejezetten tetszik neked a ma oly divatos "best agers" (a legjobb korban lévők vagy szépkorúak) kifejezés, mégiscsak pozitív csengése van. És kifejezi azt, ami a valóság - vagy valósággá válhat. Ha mint célt kitűzöd magad elé.
Az ember fiatalon sok mindent könnyedén átlép. Akkor még meg kell teremtenie önmagát. Így, hogy kifele megyek az életből, így viszont már rettenetesen fáj az emberi szenvedés.
Az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerűen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerűen kiüresedünk. Eltűnik az életünk, amely löketet ad. Elunjuk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának. Az újság sem újság többé. Már önmagában az "újság" szó komikussá válik. Hiszen minden egy körforgás része a lassan forgó, immár lefelé tartó körvonalon. Türelmed az emberi lények iránt, akik újra és újra ugyanazokat a hibákat vétik, fogyatkozni kezd. Mintha folyton-folyvást ugyanaz az egykor imádott refrénű dal szólna, amelytől most már legszívesebben letépnéd a füledet.
Ha kellően sokáig élünk, a végén elfogynak a gyerekkoraink.
Facebook
Pinterest