Idézetek az öregedésről
Az életút második felének egyik kellemes velejárója, hogy az ember úgy tudja olvasni saját, múltban írott írásait, mintha azokat egy idegen írta volna, mégpedig olyan témákról, melyeket már rég elfelejtett. Olyan, mintha egy másik "én" használta volna a tollat.
Minden szó lehet éles lőszer Vagy helyette inkább géz, és kötszer Mindig gondold meg, melyikért nyúlsz Pörögnek az évek, ha elmúltál húsz.
Az öregségre időben készülni kell, az úgynevezett "egyéb elfoglaltságok" - nevezzük ezt hobbinak - megteremtésével és begyakorlásával.
Legyünk megértők a fiatal írókkal, akik mindaddig fiatal írók maradnak, amíg a helyüket keresik a társadalomban, általános érvényűnek tartják a közérzetüket, jogosaknak az igényeiket, és megváltoztathatónak a világot. S ha a viselkedésüket olykor barátságtalannak érezzük, elég, ha megsúgunk nekik egy titkot: ne tévessze meg őket, hogy a látásunk megromlott, a járásunk lassú, és a hangunk öreges. Ez csupán a látszat. Mi is mindannyian fiatal írók vagyunk.
Minden nap tudd, hogy az egy csodálatos nap lesz, és köszönd meg azt. Ne rágódj a múlton. Ne keress akadályokat, jógázz. A test, a lélek és a szellem csatlakozva egymáshoz kinyitja az élet ajtaját. Nézem a természet szépségét, azt mondja nekem, egy fa még gyönyörűbb, ahogy telnek az évek.
Ötvenhez közel mindenki túlélt már néhány csapást.
Ha az ember elfogadja, hogy csak lassítani tudja a teste amortizálódását, minden tekintetben kiegyensúlyozottabb lesz.
A múló évek igazán jól álcázzák az embert.
Az élet körforgás, öregkorunkban visszatérünk a kezdetekhez.
A nyugdíjba vonulás nem visszavonulás valamitől, hanem visszavonulás valamihez.
Az éveiről nem tehet senki.
Gyerekkorom óta szokásom, hogy a legfinomabb falatokat félretolom a tányéron, és utolsónak hagyom. Hiszem, hogy legszebb éveim majd az öregséggel köszöntenek rám.
Egy dolog, hogy mennyi idős az ember, a másik meg, hogy mennyinek hiszi magát.
Lebukik a nap Túl a szennyes kis folyón - Ó, gyerekkorom!
Hulló falevél. Ág a megőszült égen. Kapum bezárul.