Idézetek az öregedésről
Az aranylakodalom után a rendes férjek meglapulnak, a légynek se vétenek, mert hetven év púpjával a hátukon már megereszkedik az inuk, kihagy az emlékezetük, örülnek, ha jól kiáztathatják a fájós bütykeiket.
Lét istene himnuszában színeivel mindent felold, ajándékát - virágokat babusgasd, csókokkal szagold! Mint minden, elfonnyad ez is, így némul el lelkitusád. Feledni - lassan fájni fog ifjú korod meddő Májusát.
Nem foglalkozom azzal, (...) hány éves lettem, hány ráncom lett, csak azzal, mennyi izgalmat rejt még a világ.
Az öregedés elsősorban lelki torzulás, a kor előrehaladtával öles lépteket tesz az érintett az undokosodás sártocsogós útján. Ah... hiszen volt már az ember undok, tizenévesen, akkoriban elmebetegnek gondolt mindenkit, aki elmúlt húsz, s agyoncsapásra érdemesnek. Szelídülése akkor kezdődött, mihelyt túllépett a szülein, azaz szert tett saját háztartásra, munkára, ágypartnerre, gyerekre. Az undoksági görbe pedig abban az életszakaszban hajlott újra fölfelé, amikor az őt követő nemzedékek a nyakára hágtak, elfoglalták a jobb házakat, autókat, munkahelyeket, ágytársakat, megnemzették a saját - minden eddiginél erőszakosabb - utódaikat.
Az ember hajlamos azt hinni, sokkal lassabban változik, mint mások. Amíg a barátai három-négy esztendőnyit öregednek évente, ő csak felet. Miért? Mert ő nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik, nem izgatja magát, ellenben sportol, lehetőség szerint elég időt tölt szabad levegőn, s egyébként is jobbak az adottságai. Máskülönben miként volna lehetséges, hogy a rég nem látott haverok-ismerősök vénemberré-vénasszonnyá váltak.
Egy fiatalember is lehet koravén és egy idős is képes fiatalosan gondolkodni. A kor alapjában semmit nem határoz meg.
Az emberben, ha megöregszik, több a megszokás, mint az élet. Vagy talán a megszokás az élet.
A kor nem feltétlenül jár együtt a bölcsességgel, (...) de több tapasztalatot jelent. Minél idősebb az ember, annál ügyesebben eligazodik a világban, és annál jobban tud vigyázni magára.
Fiatalnak lenni nem olyan jó dolog. Az a bizonytalanság kora, nem csak anyagilag. Még nem tudom, ki vagyok, jó vagyok-e, elég szép, elég okos vagyok-e, elfogad-e anyám, apám, szerelmem, tanárom, főnököm. Ahogyan az ember idősödik, ezek azért eldőlnek. Némelyikre az a válasz, hogy nem, de még az is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért gondolom, hogy amikor valaki a hatvanadik életévét elérte, és ezeket a kérdéseket nem tudta tisztázni, valamit elrontott.
Ha valaki úgy esik ki a munka hierarchiájából, hogy nincs valamilyen mániája, amit akár napi nyolc órát tudna csinálni jó kedvvel, akkor nagy bajban lesz.
- Annyi idős vagy, amennyinek gondolod magad. - Huh! Igen? Tényleg? Ez az a fajta ostobaság, amit mindig mondanak az emberek. Mindig azt mondják, szavamra, de jól nézel ki! Azt mondják, van még élet a vén kutyában. Öregember nem vénember. Többet ér a vén sas az ifjú bagolynál. Ilyesmiket. Mind hülyeség. Mintha az öregség olyasmi lenne, aminek örülnöd kellene! Mintha azzal, hogy beletörődsz, piros pontokat nyernél! A fejem tudja, hogyan gondolkozzék fiatalon, de a térdemnek nem megy az ifjúság. Vagy a hátamnak. Vagy a fogamnak. Próbáld csak mondani a térdemnek, hogy annyi idős, amennyinek gondolja magát és meglátod, mit fog használni neked. Vagy neki.
Nem akkor zárkózol el a lehetőségektől, ha megöregedtél, épp fordítva, akkor öregszel meg, ha elzárkózol tőlük.
Mit jelent az, hogy valaki boldog? Én azt gondolom, hogy ezt senki sem tudja. (...) Egy biztos: nem nagy öröm az öregség.
Az idő figyelemre méltó dolog. A legtöbben csak azért élünk, ami előttünk áll. Néhány napért, néhány hétért, néhány évért. Az egyik leggyötrelmesebb pillanat minden ember életében valószínűleg az, mikor belátja, hogy elérte azt a kort, amikor már több dolgot hagyott maga mögött, mint amennyi még vár rá. És mikor már nincs előttünk sok idő, más dolgokat kell keresni, amiért érdemes élni. Emlékeket, talán. Délutánokat a napsütésben, valakivel kézen fogva. A frissen kiterített virágföld illatát. A vasárnapokat a kávézóban. Talán unokákat. Az ember megtalálja a módját, hogy valaki más jövőjéért éljen.
Ha évről-évre fiatalodnék, arra persze nagyot innék, ennék, de azt minek ünnepeljem, hogy öregszem?
Facebook
Pinterest