Idézetek az öregedésről
Ahogy a tudásunk nő, úgy a testünk állapota romlik.
Ahogy idősödünk, egyre inkább a szüleinkkel értünk egyet.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Az idősebb nemzedék általában kétféle módon kötődik a fiatalokhoz. Az egyik önmagát látja fiatalnak bennük, önmagát akarja fiatalnak megőrizni, a másik pedig irigyli őket, ennélfogva elveszti önmagát.
Az öregségben a legjobb, amikor megérzed a vágyad hűlt helyét.
Fura dolog ez az ötven év. Van egy emlékem, a szüleim vettek egy házat, odahívták a barátaikat. Ropi, italok, és ott voltam én is, az ötödikes, és világosan emlékszem, arra gondoltam: "úristen, minek építkeznek ezek, mindjárt meg fognak halni?". Öregnek tűntek. Ehhez képest most, ötvenévesen tele vagyok tervekkel.
Röhögök a "szépen megöregedni" típusú szlogeneken. Én rondán szeretnék fiatalodni! Az öregedésnek nem elsősorban az esztétikai része izgat.
Az öregséggel járó tapasztalat nem használ a művészi invenciónak. Az ugyanis a fiatalok dolga, akiket épp a tudatlanságuk segít abban, hogy sokkolóan újszerű művekkel reagáljanak a korra.
Az emberek nem szeretik a valóságot. Nem szeretik a józan észt. Amíg a koruk rá nem kényszeríti őket.
Amikor öregszik az ember, és már nem tudja forgatni a fejét, valamiért megszűnik a vágy is, hogy forgassa.
Boldog az az ember, aki öregkorában ér fel a csúcsra, és onnan egyenesen az öröklét feneketlenségébe lép. Jaj annak, aki ötvenéves korára elért mindent, és már csak unatkozik.
A szív öregszik meg utoljára.
Ahogy időseinkről gondoskodunk, azzal gyermekeinknek szolgáltatunk példát tiszteletről, becsületről, állhatatosságról.
Amikor az ember megöregszik, semmi másra nem vágyik, csak nyugalomra. Lehet, hogy most nem hiszed el, de idővel majd te is egyetértesz.
Ha egyszer csinálsz valami igazán felnőttes dolgot, már nincs visszaút.
Milyen szerencse, hogy vénségünkre felejtünk! Máskülönben még nagyobb terheket kellene magunkkal cipelnünk, pont akkor, amikor az erőnk már fogytán van.
Facebook
Pinterest