Yael Adler
1973. július 17. — német bőrgyógyász
A természet kevert génállományra törekszik, hogy erős, egészséges utódaink szülessenek. Két, nagymértékben különböző genetikai állománnyal rendelkező személy gyermekénél a gének előnyös keveredése várható. Az eltérő génállomány egyik jele lehet a különböző bőrszín. És ebben még egy politikai üzenet is rejlik: a bőr nem ismeri a rasszizmust, mi több, genetikailag ösztönösen a változatos inputot keresi.
A bőr a lélek tükre, a képernyő, amelyen láthatóvá válnak a bensőnk, a tudattalanunk történetei. Jó bűnügyi technikusok módjára megszállottan közvetett bizonyítékok után kutatunk a bőrön. A nyomok néha mélyen bevezetnek minket a test belsejébe. Hirtelen felfedezzük, hogy a bőr elmeséli, ha a lélek hiányt szenved valamiben, beszámol stresszről, a lelki egyensúly hiányáról, vagy a szerveinkről és táplálkozási szokásainkról.
Bármilyen furcsán hangzik is, testünk és bőrünk még mindig a kíméletlen kőkorszakban érzi magát, ahol minden pillanatban vadállatok támadhattak ránk. Az, hogy a pusztaságot nagyvárosi dzsungelre cseréltük, előre nem látható önkény volt.
Hangulatok és fantáziák, belső késztetés és szenvedély az, ami az embereket összehozza egymással, vagy távol tartja egymástól. Biokémiai kritériumokon múlik, hogy mindez összhangban van-e a partnerrel.
Úgy van ez, mint egy rendkívül tehetséges embernél, akinek állandó inputra van szüksége, különben unatkozik, és hülyeségeket csinál. Az immunrendszernek sok mindennel meg kell ismerkednie, hogy megszerezze a szükséges tudást, a megfelelő védekezőképességet, a hatékony ütőerőt, de a bölcsességet és toleranciát is.
Bőrgyógyászként az ember olykor hivatása okán vadidegen emberekkel a nyilvános vécékben vagy a vendégeknek fenntartott illemhelyeken köt ki
A kedvezőtlen génkonstelláció nem okvetlenül jelent kivédhetetlen sorsot. Észszerű életvitellel, amibe az egészséges táplálkozás is beleértendő, jócskán befolyásolhatjuk vélt genetikai sorsunkat. Ugyanígy egy kedvezőtlen, oktalan életmóddal megerősíthetünk egy korai, rossz programozást, vagy elronthatjuk szerencsés genetikai adottságainkat.
A férfiaknak tényleg és őszintén mindegy, hogy vannak-e csíkjaink, vagy nincsenek. Mi több: ők maguk általában nem is látják. Hiszen többnyire azt sem veszik észre, ha a nőnek új frizurája vagy új cipője van. A fő, hogy nő, a fő, hogy hozzá illő ember. A fő a test, amely összművészeti alkotásként megfelel nekik, mit bánják ők, hogy van-e rajta valahol egy kis hiba!
A fájdalom feldolgozásában az is szerepet játszik, hogy gyermekkorunkban mit láttunk a szüleinknél, nagyszüleinknél. A fájdalmat félelem kísérte? Vagy felszólítottak, hogy rá se hederíts, mondván, hogy "katonadolog"? Ha az ember gyerekkorában egy fájdalomélmény nyomán több figyelmet, vigasztalást vagy szeretetet kapott, mint más érzelmi szituációkban, akkor hajlamosabb kimutatni a fájdalmát.
A bőrünk minden életszakaszban más és más feladatot lát el, és másképp is néz ki. Az évek során begyűjti azokat a nyomokat, amelyeket életünk, mint valami festővászonra, a bőrünkre fest. Bőrünk sok mindenről mesél.
Miről ismerszik meg a bőrgyógyász, a mikrobiológus, a mikológus vagy a virológus? Arról, hogy mi csak papucsban megyünk be a szaunába, csupasz talppal sosem érintjük a követ vagy a padot.
Aki annak ellenére, hogy semmi kedve hozzá, intenzíven mosolyog, végül jobban fogja érezni magát. Az érzések befolyásolják a mimikát, a mimika befolyásolja az érzéseket.
Facebook
Pinterest