Idézetek az öregedésről
Elképzelni sem tudjuk, milyen érzés lehet valakinek, amikor azt hallja, hogy az idős kor a hanyatlás szakasza. Azt kellene mondanunk, itt az idő, hogy most ők is adjanak másoknak, és ezzel tényleg megszépíthetnénk az öregségüket.
Nem (...) a kor számít (...), hanem az ész, a bátorság és az önbecsülés.
Soha senki nem túl öreg a szórakozáshoz.
Bár az öregedésnek rengeteg előnye van - például a határtalan bölcsesség, vagy az, hogy egész nap bámulhatunk kifelé az ablakon, vagy komphajókon héderelhetünk ahelyett, hogy az irodában ücsörögve halogatnánk, hogy végre felemeljük a telefont -, ebben az életszakaszban a szív tartogat néhány kellemetlen meglepetést is.
Bizonyos kor után az ember csak örül annak, hogy egyáltalán még él.
Fáradtan ballagok, árnyam sötét, s hátam mögött megáll az Ifjúság, áll tétován, lehajtva szép fejét, és többé már nem jön velem tovább.
Minél idősebb az ember, annál több rigolyát szed össze.
Fiatalon még nincsen olyan mély gödör, amelyből ne tudnál valahogy kikecmeregni, vén fejjel örülhetsz, ha egyből is kimászol. Ahogy öregszel, sokkal alaposabban tudod elszúrni a dolgokat.
Sosem érzékeltem igazán a felnőttségemet, aztán hirtelen hatvanöt lettem, de az öregkort se érzékelem. Ez generációs dolog vagy korszakfüggő, ez a bizonytalanság.
Az idősek olyasmit birtokolnak, amit a fiatalok nem. A testük is többet tud, bármennyire képlékeny, artisztikus, vagy veszített a rugalmasságából. Az embernek a teste is bölcsül.
Megöregszünk, és már nem harcolunk tovább. Aztán meghalunk.
Az embereket és a népeket is az emlékek vénítik meg.
A nehézségek ellenére hiszek abban, hogy a mai negyvenesek mentálisan és testileg is alkalmasak arra, hogy új életet kezdjenek, nem kell feltétlenül lehúzni a rolót a negyvenedik gyertya elfújása után.
- Mindenki felnő, nem? - Természetesen nem. Öregszünk, ez tény, de a felnőtté válás már döntés kérdése.
Lehet megvénülni és tönkretenni magunkat nagyon fiatalon és lehet aktívan élni nagyon idős korig is. Ez tényleg választás kérdése szerintem!