Idézetek az öregedésről
Alig szentelünk pillanatnyinál több figyelmet annak, hogy fogunk élni, mikor majd segítségre lesz szükségünk, míg aztán már túl késő ahhoz, hogy bármit tegyünk ebben az ügyben.
Ahogy öregszenek, az emberek egyre kevesebb személlyel érintkeznek, és sokkal inkább arra koncentrálnak, hogy a családjukkal és régi barátaikkal töltsék az időt. Inkább a létre összpontosítanak, mint a cselekvésre, és inkább a jelenre, mint a jövőre.
Az öregedés és a betegség legalább kétfajta bátorságot tesz szükségessé. Az egyik az a bátorság, hogy szembenézzünk a halandóság tényével - hogy felderítsük, mi biztonságos és mi veszedelmes. Ez önmagában is épp elég nehéz. Minden okunk megvan, hogy visszariadjunk tőle. Ennél is félelmetesebb azonban a másik fajta bátorság: hogy a megtalált igazságnak megfelelően cselekedjünk.
A bátorság az az erő, amely ahhoz szükséges, hogy mindkét igazságot felismerjük. Van elég terünk, hogy cselekedjünk, alakítsuk a történetünket, bár az is igaz, hogy az idő múlásával ez a tér egyre szűkül.
Az idősekkel és betegekkel való bánásmódunk legkegyetlenebb hibája az, ha nem vesszük észre, hogy mást is fontosnak tartanak a puszta életben maradáson és biztonságon kívül; hogy az életünk alakításának lehetősége nélkülözhetetlen feltétele az értelmes életnek.
Késő ősszel valahogy közelebb kerül az ember az élete végéhez.
Az öregség valójában nem az élet vége, hanem a koronája.
Minden nap és minden óra: megújulás! Az Igaz Ember ebben a végtelen folyamatban él: ezért marad örökké fiatal!Az öregkor tragédiája nem az öregség, hanem a fiatalság.
Hadd ne kelljen már szégyellni, hogy hány évesek vagyunk! És ezt a legkomolyabban mondom. Sőt, ha van bennünk egy viszonylagos, őszinte béke, akár büszkék is lehetnénk arra, ahogy ennyi idősen kinézünk. Viccesnek tartom, amikor valaki 1-2 évet letagad, és nem értem az okát. 48 vagy 51: nem teljesen mindegy?!
A természetes folyamatoknak (...) nem szabad gátat szabni. Én kimondottan gyűjtöm a ráncokat, sőt, örülök nekik!
Az élet elszáll, eltűnik a sok szép pillanat, és mi marad utána? Hit, reménység, szeretet, aszott test, mely már nem működik rendesen.
Mulatságos az emberi lét. Unokáimat karomba fogva úgy érzem, a gyerekeim is csak tegnap voltak csecsemők. Hetven év úgy megy el, mint egy pillanat.
Csak az veszhet el, aki meg akar öregedni. Ne hagyd el magad. Sokat, még többet kell nevetni!
Törje el tükrét a szép nő ravaszul idejekorán, ne pedig türelmetlenségében utóbb, mikor már meglátta benne a kiábrándító valót.
Másznak a színek, elkopnak belőlünk. Mennyi a csillogás egy szimpla árnyban? Ki látja meg a holdezüst metált? A hőmérséklet átlagos marad. Higanyszál fut a testben, tiszta mérő. A szívfehérig jutva épp megállt.
Az öregedés (...) egy kicsit olyan, mint a halálfélelem. Nem sokat tehetsz ellene.
Facebook
Pinterest