Idézetek az öregedésről
Ahogy az ember öregszik, egyre gyakrabban tér vissza a múltba.
Csak idősebbek leszünk, kedvesem, Nemrég gondolkodtam ezen, Vajon őrületbe kerget majd valaha, Hogy milyen gyorsan változik az éjszaka, Minden, amiről eddig álmodtál, Eltűnik, amikor felébredsz, De nincs semmi, amitől félni kellene.
Az idő azért szalad oly gyorsan, mert nem tűzünk ki benne jelzőpontokat. Mint holdat, a zenitjén, és a láthatáron. Az ifjúság évei azért hosszúak, mert telítettek, az öregség évei azért rövidek, mert már készek. Figyeljük meg például, hogy majdnem lehetetlen öt teljes percig szemmel követni az óramutató járását, annyira hosszú és elkeserítő az egész.
Milyenek az ember évei húsz és negyven között? Meg van béklyózva, lekötik mindenféle személyes és érzelmi viszonyok. Ez elkerülhetetlen. Ilyen az élet. De utána új szakasz következik. Az ember elmélkedhet, megfigyelheti az életet, felfedezhet ezt-azt másokról és az igazat önmagáról. Az élet valóságossá válik... jelentőségtelivé. Kerek egésznek látjuk. Nem csupán egy jelenetnek - annak a jelenetnek, amelyet magunk, mint színészek, alakítunk. Egyetlen férfi vagy nő sem egészen önmaga negyvenöt éves koráig. Ekkor kap esélyt az egyéniség.
Amikor kezdetét veszi az öregedési folyamat, visszafordíthatatlanul hanyatlásnak indul az agy is. Bizonyos agysejtek összezsugorodnak, megszűnnek agyterületek közötti kapcsolódások, romlik az emlékező- és koncentrálóképesség, továbbá lassul a gondolkodási képesség. Ugyanakkor a dolognak mindez csak az egyik oldala. Korántsem ritka ugyanis, hogy idős emberek boldogabbak, mint a fiatalok.
Idős korban nemcsak a testi erő, hanem a szellemi képességek is hanyatlanak. Idős korban, ahogy már nem tud olyan gyorsan futni, úgy új dolgokat sem igen tud már megtanulni az ember.
Igenis van jelentősége annak, hogyan viszonyul valaki az öregedéshez, és milyen hatással vannak rá az öregedéssel kapcsolatban uralkodó eszmék. A pozitív beállítódás - ami számos tekintetben nagyon is indokolt, ugyanis sok idős ember még jó egészségnek örvend - fiatalon tartja őket.
Mint valamiféle meleg köd, úgy ereszkedik egyfajta lelki nyugalom az emberre. Immár a múlté minden harc. Egyre lassúbb lesz minden mozdulat. Az embernek tengernyi ideje lesz, és már sehová sem siet. Véget ért a különleges teljesítményekért vívott végeláthatatlan küzdelem.
A nagyon magas életkor nem jár automatikusan az agy súlyos leépülésével vagy agyi megbetegedéssel. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az öregedés hatására az egészséges embereknél is zajlanak változások az agyban.
A nyugdíj épp azt a lehetőséget teremti meg, hogy az ember járhassa a maga útját, és tovább fejlődhessen.
Az időseknél a kognitív és az érzelmi működés azért tud jobban összehangolódni, mert az idősek már megtanulták, hol az ész és hol az érzelem helye, így ezeket a helyükön kezelik.
Eljön az idő, amikor mind ugyanazt csináljuk. A gyerekek megnőnek, elköltöznek egy másik városba, vagy akár másik országba, mi pedig nyugdíjasok leszünk és mossuk az autónkat - még akkor is, ha megengedhetnénk magunknak, hogy ezt más tegye meg helyettünk. Mert egy bizonyos kor után fontos, hogy jelentéktelen dolgokkal üssük el az időnket, megmutassuk a világnak, hogy még működik a testünk, nem felejtettük el becsülni a pénzt, és továbbra is alázattal végezzük a teendőinket.
Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.
Amikor már nincs hajam és az emlékezetem elhalványul És a tömeg nem emlékszik a nevemre Amikor a kezeim már nem úgy játszanak a húrokon Tudom, hogy ugyanúgy szeretni fogsz.
Látod-e magadat, évek múlása után, akit már nehéz szerelemmel szeretni? Bizony, ezek nagy kérdések. Nem az érzelem váltása a kérdés, hanem az, hogy amikor szerelmes vagy, mennyire mélyen látsz a másikba.
Facebook
Pinterest