Idézetek az öregedésről
Sajnos öregszem, galambocskám, egyre jobban kopaszodok, pedig mennyire szerettem fésülködni!
Örökösen mozgásban vagyunk, időben és térben, kamaszokból felnőttek leszünk, fiatalokból középkorúak és így tovább, s ha nem akarjuk, hogy atomjaira essen a személyiségünk, valamiképpen a múltunkat integrálni kell a változásba, mondjuk, nem köphetünk rá úgy, mintha nem lett volna.
Sokan azt mondják, ha az ember megöregszik, nem hisz semmiben, nem lepődik meg semmitől, és ezért fogékonyabb új gondolatokra. Butaság! A legtöbb öreg ember, akit ismerek, elzárta az agyát serdülő korában, mint valami szürke, pikkelyes osztriga.
Azt mondják, hogy ha az ember megöregszik, mint én, lelassul a teste. Én ezt nem hiszem. Szerintem ez tévedés. Van egy elméletem, hogy nem mi lassulunk le, hanem az élet lassul le számunkra. Érti? Minden úgy elbágyad, és annyival több dolgot lehet észrevenni, ha a dolgok lassan mozognak. Mi mindent lát az ember! Micsoda különleges dolgok történnek az ember körül, amiket azelőtt nem is sejtett. Igazán élvezetes kaland, nagyon élvezetes!
Túl gyakran nem értjük meg az időseket; amíg el nem mennek.
Az út végtelen, de mi nem: elhasználódunk, megtörünk. Egyeseket megkeményít, eszesebbé tesz, egy bizonyos pontig. (...) De legvégül a gyengeség, és a csüggetegség következik.
Lassú sétánk kifelé az életből, ahogy halad, torlódik az alkalmi társaság, ahogy elmaradozunk, összébbverődünk, előresietünk és félreállunk - érdemes figyelmünkre.
Amikor az ördög megöregszik, szerzetes lesz belőle.
Ahogy öregszünk, fokozatosan a saját szüleinkké válunk; ha elég sokáig élünk, látjuk az időben ismétlődő arcokat.
Igazából nem azt bánom, hogy öregszem, önmagában nem. Inkább az apró méltatlanságokat.
Monoton menetel a tömeg, ahogy kell. Öreg és fiatal, míg meg nem hal, Odakint nagy a rend, idebent néma csend. Nem ereszt a kereszt, mit hittél.
Minél idősebb lesz valaki, annál fontosabb, hogy ne legyen rossz a modora, annál feltűnőbb és ellenszenvesebb minden hangosság, otrombaság és félszegség. Ami fiatal korban még megjárja valahogy, később elviselhetetlen.
Sebesebben fut az idő, Minél messzebb haladunk. Rohannak velünk az évek; Ha lefelé visz utunk! Még sem tudjuk, még sem értjük E sietség mit jelent! Mindig a jövőre várunk, S elszalasztjuk a jelent!
Nem ringat már hintaló, Nem hat rám száz altató, Nem vág földhöz súlyadó, Minden mulandó.
Ahogy öregszem, egyre kevesebb figyelmet fordítok arra, hogy az emberek mit mondanak. Inkább figyelem, amit tesznek.
Facebook
Pinterest