Idézetek az öregedésről
Képzeljenek el a szomszédjukban egy idős hölgyet, aki minden olyan régen történt dologra emlékszik, amire más nem. Vagy tényleg annyira idős, hogy nincs vetélytársa ebben, vagy volt ideje sokat olvasni élete folyamán, és ezért tud mindent.
Tévedni igen helyénvaló dolog, míg fiatalok vagyunk, de öreg korunkra fel kell hagynunk ezzel.
Akkor öregszünk meg, ha a múltban több örömöt lelünk, mint a jövőben.
Keserű dolog, ha az embernek deres fejjel kell beismernie elkövetett hibáit. De még keserűbb, ha már arra sincs ereje, hogy jóvá tegye.
Az embernek el kell érnie egy bizonyos kort, mire rájön, hogy nem akar változást.
A fiatalság megőrzése kizárólag lelki eszközökkel történik, amelyekkel meggátoljuk a lélek öregedését. Legfontosabb a megszabadulás a negatív érzésektől, indulatoktól és gondolatoktól. Hinni kell a boldogságban, a barátságban, a szerelemben, a gondviselésben, a jóban, a morális rendben és a jó birtoklásában.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet rövid, észre sem vesszük, s már itt az öregség. Ezért aztán jól meg kell gondolni, mit csinál az ember, mert elég egyetlen aprócska tévedés, és minden odavan. Aki itt meg akar állni a lábán, és vinni akarja valamire, annak tudnia kell, mi a dörgés: semmit nem elsietni, és semmit nem elmulasztani.
Ne utáld a fiatalságot, mert elmúlt, és ne gyűlöld az öregséget, mert eljött!
Miért érdeke az embernek, hogy saját szenvedését megtoldja felebarátja sebeivel? Hogy ha rosszul érzi magát a bőrében, abban teljék öröme, hogy más sem különbül? Ily határtalan az önzés? Nem bírjuk elviselni, hogy a szomszéd jobb erőben van, egészségesebb, fiatalabb, ó, főképp, hogy fiatalabb nálunk?
Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.
Az ember csak komikus öregasszony korában érti meg, mit jelent tizenhét évesnek lenni.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, És nem hasonlít már múlt és jelen. Valami elmúlt, lassan felnőttem én.
Nincs nagyobb keserűség annál, mint ha öregen látjuk, hol rontottuk el az életünket.
Az egyik nap olyan volt, mint a másik. És bár hét közben nem győztük várni a hétvégét, a végén mindig csalódtunk. Aztán hétfő lett megint, és kezdődött elölről az egész. Ez az élet, semmi több. Kezdtük megérteni (...), hogy a felnőttek miért úgy néznek ki, ahogy. És akkor is, ha megfogadtuk, hogy mi sose fogunk rájuk hasonlítani, pontosan ez lesz a helyzet. Pedig még a tizenötöt se töltöttük be. Tizenhárom, tizennégy, felnőtt. Halott.
Én ugyan nem szeretnék halhatatlan lenni, ha az az örök életet jelenti, mert akkor majd mindenki más megöregszik és meghal, miközben te magad ugyanolyan maradsz.
Facebook
Pinterest