Idézetek az öregedésről
Azért szánom én a mai embert, mert a szíve nem bír megöregedni.
Sok mai ember puszta megszokásból még mindig a fiatal nemzedékhez számítja magát, mert tegnap még odatartozott, és nem veszi észre, hogy már megkapta az obsitot!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Míg fiatal az ember, ahogy leteszi a fejét, már szunnyad, ha pedig megöregszik, elszundít ugyan hamar, de fel is ébred, aztán csak néz, töpreng, mintha úgy rendezte volna a természet, hogy mikorra már nagy darab idő van a háta mögött, legyen módja végéggondolni.
Az Élet Szárnya itt lóg hátamon; immár nem röptet: lenyom.
Az élet előrehaladtával egy kis pihenésre vágyunk, ezzel talán mindenki így van. Azt hisszük, megérdemeljük. (...) De aztán az ember kezd ráeszmélni, hogy az érdemek szerinti jutalmazás nem az élet feladata.
Az elenyésző korkülönbségek, melyek olyan fontosnak és súlyosnak látszanak fiatalkorunkban, elhalványodnak. Végül mindannyian ugyanabban a kategóriában végezzük: nem-fiatalok leszünk.
Amikor fiatalok vagyunk, többféle jövőt képzelünk el magunknak; amikor megöregszünk, többféle múltat képzelünk el másoknak.
Minél tovább élünk, annál kevesebben maradnak körülöttünk, hogy kétségbe vonják az elbeszélésünket, és emlékeztessenek arra, hogy a mi életünk nem a mi életünk, hanem csak egy történet, amelyet az életünkről mondtunk el. Másoknak, de főleg magunknak.
Felnőttünk. Mikor történt? És hogy lehet megállítani?
Ha öreg leszel, ősz és álmatag, S bólongsz a tűznél, vedd le könyvemet, Olvasd lassan, míg lágy tekinteted S szemed mély árnyát visszaálmodod.
A legtöbb ember azt hiszi, "ráér" nyugdíjas korában rendbe hozni a dolgait, és nem gondol arra, hogy épp a rendbe nem tett dolgok veszélyeztetik békés öregkorát.
Egy bizonyos életkor után már nem az a fontos, hogy nekünk kik segítenek, hanem az, hogy mi hogyan válhatunk mások segítőivé.
Öleljük hát az öregséget szívünkre és szeressük: tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele.
Életünk olyan, mint a napjárás. Reggel a nap ereje folytonosan növekszik, s végül izzón és a forróságot árasztva eléri a delelőpontot. Ezzel el is kezdődik az ellentétes irányú folyamat. A nap folytonos haladása már nem az erő folytonos gyarapodását, hanem az erő fogyatkozását jelenti. Ezért fiatal emberként mások a feladataink, mint idős emberként.
Az öregkor az addig élt élet testben és lélekben is megnyilatkozó, markánsan láthatóvá váló végső formája. A test és a lélek pontosan olyan lesz, amilyennek addig "faragták". Ha egy fát szerető gondoskodással ültetünk el, és nap mint nap törődünk vele, pompás lombkoronát növeszt, majd gyümölcsöket érlel, és kellő odafigyeléssel hosszú éveken át képes árnyékot adni. Ha nem gondozzuk, nem figyelünk rá, élete megszakad: termőre fordulás helyett kiszárad és elpusztul. Ilyen az ember élete is. Az, hogy ki milyenné válik öregkorára, egy folyamat része.
Facebook
Pinterest